Tegnap már nem volt a háznak teteje. Ma az ablakán keresztül egy sárga báger tűnik fel, ahogyan ide-oda kalimpál. Az udvar felőli részt már lebontották. Egyre hangosabb a zúgás, a romok körül gyűlnek a munkások. Még nem tudni, mi lesz a családi ház helyén. A környéken zajló történésekből azonban mindenki számára egyértelmű: új lakótömb készül üzlethelyiségekkel és lakásokkal.
A környéken a legtöbb háznak ez a sorsa. A sofőr bizakodóan megjegyzi, hogy egyszer szép lesz majd ez a városrész, ha felépülnek az új létesítmények és elhordják az építkezésekkel járó szemetet.
A taxisofőrök ugyanis az út ideje alatt mindig ezt a témát választják – az időjárás megtárgyalása előtt –, megkérdezik, hogy mennyibe kerül a készülő lakásoknak négyzetmétere ebben a városrészben, felteszik azt a kérdést is, hogy mióta élek itt, és rendszerint mindketten megállapítjuk, hogy ideális itt lakni, mivel igazán közel van ez a városrész a központhoz.
A város epicentrumában ugyanis már talpalatnyi hely sincs, mondják. Itt pedig jóval terebélyesebbek a telkek. Még parkoló és játszótér is elfér a lakótömbök udvarában – mondja a sofőr és keresztet vet amikor elhaladunk a kocsma, a pénzváltó és a fogadóiroda közül kivillanó templom előtt.
