Ünnep idején jó megállni egy-két napra, és a hétköznapi tennivalókat, a világ dolgait kizárva csak a szívünkhöz legközelebb állókra figyelni. Szerencsés, aki nagycsaládban ünnepelhet: van, aki lereszeli a tormát, amitől az ünnepi asztalnál majd mindenkinek könnybe lábad a szeme, nagy fazékban fő a sonka, a tojás, van, aki kukoricát pattogtat, hagyományos tortát süt, finom ebédet készít, sok-sok tojást festenek a hétfői locsolóknak... És mennyire jó, ha ismét van valaki, aki nyuszifészket készít, csillogó szemmel keresgél az udvaron, a kertben, locsolókat vár, netán köszöntő versikét tanul nagy izgalommal…
Minden generáció megtart valamit a családi hagyományokból, de hozzátesz valami újat is. Teljes erőbedobással dolgozik a kereskedelem, csokinyuszik, csili-vili lakásdíszek között válogathatunk, mind többen tojásfát is díszítenek. Az ünnep azonban nem csupán a lakás díszbe öltöztetéséről, a gazdagon megterített asztalról, ajándékozásról szól. A húsvét titka emberi ésszel, hit nélkül nehezen fogható fel: ha van feltámadás, akkor egészen másnak tűnik az élet, van reménység. Az ünnep jelképei között a tojás, a bárány, a nyúl mellett egy helyen a keresés kifejezést is megtaláltam. Az ünnepi készülődés böjti időszaka után keresünk: az újjászületést önmagunkban.
Hagyományokkal, szokásokkal, hittel kopogtat az ünnep, mely reményt, kapaszkodót, felszabadult örömöt nyújthat valamennyiünknek.
