Elérkezett a tavasz. Eljött a friss zöldségek és gyümölcsök ideje. Zöld salátát, újhagymát és retket szeretnék enni ilyenkor. Nem maradt túl sok időm a bevásárlásra, ezért a legközelebbi bolt felé indulok. Útközben arra gondolok, hogy ez nem a legjobb választás, mert a múltkor is csupán szivacsszerű földiepret találtam ott. A kívülről zamatosnak tűnő félbevágott krumpli közepében pedig fekete lyukak tátongtak. Annak a fokhagymának a képét sem tudom sehogyan elűzni az emlékezetemből, ami teljesen száraz és élettelen volt, pedig egy közkedvelt, sőt drága bevásárlóközpont élelmiszerrészlegében vettem. Hiába tapogattam sorra az üzletben a fokhagymagerezdeket, végül mégis a romlott landolt a kosaramban. A habfehér hálós csomagolás – amely a hat hagyma közül négy poshadtat is rejtett – megtévesztette az érzékszerveimet.
Feláldozom hát a maradék időmet, valahonnan majd bepótolom, de akkor is inkább a piacra megyek. Kellemes a tavaszi napsütésben illatos, friss és vegyszermaradványos zöldségeket és gyümölcsöket válogatni. A sorokat körbejárva a peszticidek képzeletbeli ízét fontolgatom, és hogy itt és most, a mai nap utolsó lehetőségeként, melyik terméket vegyem meg: a kicsi apró szemű, helyenként romlott retket vagy a hatalmasan gömbölyű és vidám színű, növényvédő szeres kínálatot?
