Nagyon meglepődtem, amikor a taxis kétszer annyi pénzt kért tőlem ugyanazért a távért, mint előző nap. Ünnep van, ilyenkor a hármas tarifarendszer szerint dolgozunk, mondta, és hozzáfűzte, hogy ezt jóváhagyták a városatyák. Más-más árjegyzék szerint utazhatunk munkanapon, hétvégén és ünnepnapon. Nem tudom, hogy a nagyvilágban ez hogyan működik, lehet, hogy New York városatyái az ünnepnapi mellett nappali és éjjeli tarifát is jóváhagytak. De az is lehet, hogy az árat nem ők méretezik ránk, hanem a kínálat és a kereslet. Ha viszont a viteldíj nagyságát a piaci törvények alakítanák, akkor éppen ünnepnapokon lenne a legolcsóbb a taxizás. Hétköznap gyakran megtörténik, hogy nincsen szabad autó. Ilyenkor, különösen, ha fúj a kossava, és málhás szamárként fel vagyok pakolva, négyes tarifa szerint is fizetnék, még ha ilyen nincs is. Vasárnaponként öt percnél többen nem kell várni a fuvarra, most pedig a húsvéti ünnepek alatt és majáliskor két perc alatt a kapum előtt volt a járgány. Hétköznap az utasnak kell a taxira vadásznia, ünnepnapon pedig a taxisnak az utasra. Azt, hogy itt valami nincs rendben, maguk a taxisok is érezhetik, mert amikor a minapi húsvét hétfőjén célba értünk, és szóvátettem a magas vitelárat, simán elengedett belőle kétszáz dinárt. A hétköznapi ünnepnapból így lett egy sima vasárnap.
