Vettem két csokor illatozó gyöngyvirágot. Az egyik itt van most is előttem az asztalon, a másikat kivittem a temetőbe.
Egymásba kapcsolódnak a múlt emlékei: májusi diszkrét, finom illatok, fényjátékok, hangulatok: a kora tavaszi virágok után a gyöngyvirágok, majd az első rózsa az egykor szépen gondozott falusi kertünkben; az utcákat, utakat szegélyező bokrok, fák, az orgona, az akác, a bodza, a vadrózsa, a jázmin évenkénti virágba borulása rendszerint megajándékoz valami új erőt adó érzéssel.
Miközben a természet megújulásának vagyunk tanúi, számos jeles nap követi egymást: Szent Flórián, a tűzoltók napja, majd következnek a fagyosszentek, Pongrác, Szervác, Bonifác... Májusban jegyezzük a sajtószabadság napját, az Európa-napot, a madarak és a fák napját, a múzeumi világnapot, a család nemzetközi napját, a hónap utolsó vasárnapján a gyermeknapot. Tegnap pedig az édesanyákat köszöntöttük.
Mind több óvodai, iskolai csoportban készülnek az anyák napjára rajzzal, kis versikével, az idősebbek is egy szép gesztussal, virággal és egy őszinte öleléssel mondanak köszönetet.
Anyu már húsz éve nincs mellettem, és ahogy múlik az idő, látom, mind jobban hasonlítok rá. Sokszor eszembe jut, mi az, amit jól csinált, s mi az, amit a maga érdekében, talán másként kellett volna. És azt sem titkolhatom, hogy egy-egy homlokráncolásban, kézmozdulatban azon veszem észre magam, hogy ő irányít...
De nem szeretnék most szomorú lenni, hiszen a szép pillanatokra gondolok legtöbbet, amikor még az ölébe ülhettem, akár fiatal felnőttként is, a nevetésére, a jó kedvű, dolgos hétköznapokra, arra, hogyan tudott örülni minden szépnek, ami körülvette, hogyan tisztelte magát az életet, és milyen jó is nekem, hogy ilyen édesanyától kaptam útravalót. Az ő születésnapja is májusban van. A szeretetéből font háló, védőburok, támasz akkor is, ha már csak imaginárius.
