Újra tüzelünk. A múlt héten, amikor először említettem meg otthon, hogy talán ismét be kellene gyújtani, a férjem nem volt túl lelkes, sőt. Ő már befejezettnek tekintette erre a szezonra a tüzelést, és úgy gondolta, hogy ezen pár fok lehűlés már nem fog változtatni. Kiseperte a kazánházat, elpakolt ott, erre én jöttem a fúróval, hogy igenis fázom, és utálok fázni. Némi bosszankodás után csak bemelegített nekünk, azzal nyugtatva magát, hogy ez egyedi alkalom lesz, hiszen május van, jön a meleg. De ez az időjárás csak nem akar jobbra fordulni, azóta is folyton szitál az eső, fúj a szél, a napnak meg nyomát sem látjuk, és ha nem melegítünk, 20 fok sincs bent. Szóval ismét ráfanyalodtunk a napi tüzelésre, napközben a klímaberendezés fűt, estére pedig a kazánt is bedurrantjuk. Látom, mindenhol így van ez, füst kanyarog a kéményekből, füst van az utcákon, mint télen. Fát, meg szenet már nem szándékozunk venni, úgyhogy jó lenne, ha kisütne végre a nap, mert elfogy a tüzelni való. Gondolom, ezzel mások is így vannak.
