Kicsit fáztunk, egy keveset fűtöttünk, mindeközben pedig mérges csodálkozással kérdeztük: Miféle bolondos május ez? Pedig – ha kicsit figyelnénk őseink tapasztalataira – tudhatnánk, hogy a fagyosszentek ilyentájt gyakran visszajárnak: Pongrác május 12-én, Szervác 13-án, majd Bonifác zárja a sort 14-én. Az óvatosabb termelőket mostanság sem csapja be a korai hőség, megvárják a hidegre érzékeny növényekkel – pl. a bab ültetésével – a fagyosszentek elvonulását, nehogy a dér áldozatául essenek. A szőlő- és a gyümölcstermesztők pedig reménykednek, hogy a szentek bosszúállása elmarad.
Gondolhatnánk, hogy főként az utóbbi évtizedekben sikerült olyannyira „megreformálnunk” az időjárást (is), hogy még az évszakok is elbizonytalanodtak: a márciusi nyarat rekorddöntögető hőmérséklettel követi az igazi. Elévültek már a természetet ismerő emberek bölcs megfigyelései. De nincs ez teljesen így, hiszen korábban is akadtak szélsőségek. Zentai följegyzés szerint 1778-ban pálfordulókor a gyerekek már a szabadban fürödtek. Ettől azonban nem feledkeztek meg arról, hogy három és fél hónap múlva következnek a fagyosszentek…
A „rendkívüli májusi hideg” tehát nem is rendkívüli, és Pongrácék miatt sincs okunk bosszankodni, mert aszály után meghozták (hirtelen kissé túl bőven is) az áldásos esőt.
