Miközben küszködtem az internettel (szombaton van egyébként az internet egyik világnapja), s ez lényegében azt jelenti, hogy többféle szerkentyűt és elérhetőséget is bevetettem – izzottak az idegeim, mert tapodtat sem jutottam előre –, a húsz-harminc évvel ezelőtti emlékek tolultak elém. Abban az időben szinte minden házban volt olajkályha, kemény tüzelős kályha és villanykályha is. Mert soha se lehetett tudni, hogy melyikkel lesz kifizetődő fűteni. Most, ha visszagondolok, micsoda pocsékolás ez, háromféle fűtőtestet vásárolni! Gondolom, jobb helyeken ezt fel sem tudják fogni, hogy nálunk ez volt a természetes. A padlások még most is tele lehetnek gázkályhákkal, olajkályhákkal…
Az is eszembe jutott, hogy a civilizáció, a komfort milyen függővé tesz minket. Ha megszűnik az áramszolgáltatás, még kávénak sem tudunk vizet melegíteni, se főzni, se fürödni nem lehet, ha éppen árammal működnek a gépeink. Víz híján ugyancsak.
S nem csak a fontos dolgokban kopunk, őrlődünk fel, hanem ezekben a helyzetekben is, ami, ha a rendszerek működnének, elkerülhető lenne. Ha mindig lenne internet, áram, fűtés, víz...
