A múlt század ötvenes–hatvanas éveiben az idősebb emberek kalapban jártak, de a fiatalabbak már áttértek a hétköznapi viseletben a franciasapkára. A melósok egy része pedig simlis sapkát, micit hordott a fején. Egy, a hódegyházi földműves szövetkezet dolgozóiról készült hatvanéves fotón a legtöbb férfi fején franciasapka van, de egyiken sincs meg a kis pöcök. Aki új franciasapkában érkezett a munkahelyére, azonnal „kiherélték”, levágták a pöckét. Különcködni nem lehetett, minden franciasapkáról rövid idő alatt lemetszették a vékony „bojtot”.
A franciasapka fityegőjének a lemetszéséből szinte már sportot űztek, aki a szövetkezetben vagy másutt megjelent még sértetlen fityegős franciasapkában, lekapták az illető fejéről, és bicskával lenyisszantották a sapka közepén felálló vékony kis „nyúlfarkincát”. Egykor kerek bojt volt a francia tengerészek sapkáján, nehogy beverjék a fejüket a hajók alacsony fedélzeti mennyezetébe. Idővel a hétköznapi női és férfi fejfedőviseletben széles körben elterjedt franciasapkán mára csak egy kis kukacszerű dísz maradt meg. A „kiherélt” franciasapkát Hódegyházán „picsku” néven emlegették. Ebből aztán számos félreértés adódott. Állítólag amikor az egyik hódegyházi asszony Zentán franciasapkát szeretett volna vásárolni a boltban, a kereskedő hölgytől kék színű „picskut” kért, de az tréfának vélte a dolgot, és csak annyit mondott, hogy kék „picsku” nincs, de fekete „picsku” az több is van a boltban.
