Nem lepett meg, inkább vártam – s nem tévedtem! – hogy a hozzászólók túlnyomó többsége mélységes felháborodással fogadja az egyik belgrádi portál hírét, miszerint a görög rendőrség szigorúbban büntet mindennemű közlekedési kihágást, s csak talán minden tizedik írta oda: tessék betartani a szabályokat, s nem kell a büntetésektől tartani.
A Szávától délebbre, azok között is, akiket büszkeséggel töltött el, hogy Dusán cár még a középkorban meglehetősen szigorú törvényekkel próbálkozott, már évszázadok óta inkább a szabályok ravasz kijátszása volt a menő. Nemcsak virtusból, hanem esetenként anyagi haszon fejében.
Valahol a 70-es évek elején jugoszláv küldöttség utazott az NDK-ba valamilyen nemzetközi ifjúsági összejövetelre, a szerény napidíjat pedig amerikai dollárban kapták meg. Kelet-Berlinben azt 1:4 arányban váltották, de valaki kitalálta, hogy csak át kell sétálni Nyugat-Berlinbe, ott 1:4 a kemény márka árfolyama, amit Keleten megint 1:4-gyel váltanak, vagyis egy dollárért a végén 16 keletnémet márka kapható. 100 dollárból 1600 márka lett, s mivel arra a pár napra 800 is bőven elegendő volt, a ravaszok a tudatlanoknak a dollárt nagylelkűen 1:8-ért váltották. Vagyis, aki értette a módját, annak visszajött a 100 dollár, és maradt a zsebében 800 keletnémet márka!
