Múlt hónapban egy édesanya kétségbeesett üzenetet tett közzé a Facebookon, amelyben arra kérte a felhasználókat, segítsenek megtalálni hétéves kisfia bőröndjét, amelyet nyaralásra indulva veszítettek el. A kisfiú összes játéka és nyári ruhája benne volt. Azóta szerencsésen előkerült a csomag. Nagyon drukkoltam, hogy így legyen, mert ha más nem, én tudom, milyen érzés azt hinni, sohasem látjuk viszont kedvenc tárgyainkat.
Velünk is megtörtént egy hasonló eset, azzal a különbséggel, hogy mi a teljes csomagunkat elveszítettük. A surčini repülőtérre igyekezve az autópályán leestek a csomagtartóról a bőröndjeink. Valójában mi észre sem vettük, feltűnt azonban, hogy egy autó már jó ideje mellettünk halad, és jelez a villogójával. Amikor megálltunk, volt mit látni. Azaz hogy nem volt, mert üres volt a csomagtartó. Visszafordultunk, és pont akkor értünk a díjfizető kapuhoz, amikor egy becsületes kamionsofőr a teherautójáról rakta le a kofferjeinket. Annak ellenére, hogy a fogóik letörtek, és a bőr itt-ott lehorzsolódott, mindenünk hiánytalanul megvolt.
Egészen odáig, amíg abban a hiszemben voltam, hogy örökre elveszítettem az új ruhácskáimat, keservesen sírtam. Hétéves voltam, és azt hittem, sohasem látom viszont a forgós szoknyámat, amelyet Magda néni varrt nekem a nyaralásra.
