A lakásban, házban rendre mindig akkor romlik el valami, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Például ki a fene venné észre, hogy nem működik a légkondicionáló márciusban, amikor nincs elég hideg, sem elég meleg ahhoz, hogy a berendezést működésbe hozzuk. Meg aztán, hogyan is romoljon el, amikor be sincs kapcsolva, sokkal könnyebben megy ez neki úgy, ha „dolgoztatni” akarják. Dolgoztatni akartuk, és el is romlott. Sajnos akkor, amikor éppen nagyon nem kellett volna, mert a kinti 37 fok meglehetősen felmelegítette a városi padlástéri lakást is. Az ember rájön, hogy ez márpedig nem hűt, megbarátkozik a gondolattal, hogy ide mester és pénz kell.
Mára oda jutottunk, hogy könnyebb kiadni a javításra a pénzt, mint mestert találni. Több szervizben is elmondták, hogy mivel az elektronikával van gond, nem tudnak segíteni. Tisztítani meg gázzal feltölteni, azt tudták volna. De azt, sajnos, pont nem kellett. S többen hozzátették: ez és ez a mester értett hozzá, de már Németországban (Ausztriában, Svájcban…) dolgozik egy ideje. Nincs mester idehaza. Olyan két hétbe telt, amíg mégis, különféle segítséggel, közvetítéssel, kerítettünk egy alkalmas illetőt. Meg tudta javítani. Telefonja ötpercenként csengett. Maga is elmondta, hogy a baj nem nagy, csak éppen nem értenek az itthon maradt szakemberek hozzá. A javítás egy kávéval együtt fél óráig tartott.
Érdemes megőrizni minden itthon élő szakember telefonszámát. Fogynak.
