Végre véget ért a felhős, esős, zivataros, hűvös esti-éjszakai napok sorozata. Megint itt a nyár (folytatása). Az idő ismét alkalmas a nyaralásra, a pihenésre és a szívpanaszok felerősödésére. És fagylaltozásra, dinnyeevésre a hűvösben. És persze szabadtéri fesztiválozásra. Már ahol van ilyen. Ahol nincs, ideje szervezni, hadd jöjjön a közönség. Az emberek megérdemlik a kikapcsolódást, és a jó szórakozást. Ahogyan az állatok is. A kánikulában nekik is sok mindennel lehet(ne) kedveskedni. A fagyira vagy épp a dinnyére „fogékonyakat” nyugodtan meg lehet kínálni ezekkel a finomságokkal. Hűsítő, frissítő fürdőt is lehetne létesíteni madaraknak, galamboknak és malacoknak. Csak a vérfürdőt kellene mellőzni. Azt a pusztítást, amelyet az elmúlt esős napokban ismét emberek tömegei rendeztek. Az éti csigák körében, amelyek közül sokan a járdára merészkedtek vagy tévedtek, vesztükre. Az arra járók ugyanis sokat eltapostak közülük. Pedig az ilyesmit könnye(dé)n el lehet(ne) kerülni. Szó szerint. Csupán néhány lépéssel kellene arrébb lépni, s ezzel békén hagyni őket, hogy élvezzék a(z esős) nyarat, és éljék nyugodtan az életüket, ami azért az embereknek sem ártana.
