Csodálatos ez a Facebook!
Általa pontosan tudom, hogy Dormán Laci mit főzött vagy sütött Piliscsabán. Mert Dormán Laci fotósunk szeret főzni.
Azt is tudom, hogy Csorba Zoli volt főszerkesztőnk budapesti otthonából mikor kereste fel a bezdáni csárdát, de azt is, hogy a becsei Sygma együttes fennállásának évfordulóján oszlopos tagként ő is fellépet.
Tudom, merre csatangol a nagyvilágban kedves volt kolléganőm, Pálics Márta.
Régvolt kollégámmal, a kiváló tollú Komáromi Ákossal is a Facebook hozott ismét össze, de megleltem Bekker Bélát, volt osztálytársamat, Lajos bácsi Dominójának egyik utódját. Nigériába él, és elárulta, hogy ott a barackpálinkát mangóból főzik.
A Facebook arról is tájékoztatott, hogy Juhász Géza gimis osztálytársam nyugdíjasként Budapestről visszaköltözött családi házába Bácsfeketehegyre.
És rábukkantam Fefire is, Fehér Lacira, akiről már nagyon régen semmit sem hallottam. Elmondta, milyen viszontagságok útján került ki Vancouverba. Sinen van, mondja, még mindig gitározik, és fest. Arra kértem, küldjön a Facebook által egy dalt, egy képet. Küldött, de nem a közösségi oldalon. A postásom egy szép napon egy kanadai küldeménnyel csengetett be hozzám. Laci cédéjével. Nemsokára rá ismét egy küldemény. Képeslap, eredeti festésű kanadai tájképet ábrázoló akvarellel, Fehér 019 szignóval.
Köszönöm, Fefi.
Te felülmúltad a Facebookot! Te már tudod, hogy az mulandó.
A cédé, a lap még unokáimnak is megtapintható emlék lesz.
