Manapság nem a fegyvercsempészet vagy a drogkereskedelem számít a legnagyobb piszkos üzletnek, hanem az internetes adatlopás. Azért lehet olyan sikeres, mert még mindig kevesen veszik komolyan. Gondoljunk csak a legnagyobb közösségi hálózatra: nemegyszer milliárdos felhasználóbázisának az adatait szivárogtatta ki, hol üzleti célokból, hol pedig teljesen véletlenül, az úgynevezett bővítményeknek „köszönhetően”.
Amikor a személyes adatok világhálós eltulajdonításáról van szó, az emberek többsége úgy reagál: ha épp az én képeimre, adataimra, látogatott weboldalaimra kíváncsiak, hát vigyék csak nyugodtan. Másokat jobban dühít a dolog, s aggasztja őket, hogy bárki éppen azzal ellentétes módon használja fel a róluk szóló tartalmakat, ahogyan arra ígéretet tett, hogy felhasználni fogja. A tűréshatár a legtöbbeknél a személyes üzenetezés. Kevesen vannak, akik elfogadják, hogy a Nagy Testvér még a családtagokkal, szerelmekkel, barátokkal ejtett chatbe is betekintést nyerjen. Pedig a legnagyobb közösségi média ezt is megtette egy alkalommal.
Jól gondoljuk meg, mielőtt rákattintanánk arra a csábító ajánlatra, hogy megtudjuk, mi lesz a sorsunk, hogyan nézünk majd ki ötven év múlva, mennyire vagyunk okosak stb. Az ilyen opciók a legtöbb esetben nem azért jelennek meg előttünk, hogy bölcsebbé tegyenek minket, hanem azért, mert a rólunk szóló adataink, ismerőseink listája, látogatásaink helyének listája a célpontjuk. Nem mind ártalmas. Egyről, kettőről azonban már kiderült, hogy azok voltak, s a régiek helyébe mindig jönnek újak…
