Van egy barátom, a Kukacos Bánáti. Lévén magam is félig bánáti, én is kukacos vagyok. Az élő fába ugyan nem kötök bele, de olykor a nyomtatásban megjelent mondatokba igen.
„A fogyasztók tudata még gyerekcipőben jár.” A tudatra aligha jellemző, hogy lábbelit öltene, és úgy sétálgatna. Ha a cikkíró mégis ehhez a szófordulathoz ragaszkodott, a fogyasztói tudatosságra, vagy a tudatos fogyasztásra gondolhatott.
„Egy negyvenezer éves óriás farkas bukkant fel Oroszországban.” Gondolom, leeshetett az álla annak, aki szembe találta magát vele. Szerencsére nem a vénséges ragadozó mászkált a tajgán, hanem csak a maradványait lelték meg.
„Hernyák György osztálya vizsgázott le előttünk, illetve a tanárai előtt.” Mondjuk, rendben, de vizsgázott is elegendő lett volna. A levizsgázott kifejezésnek van olyan jelentése is, hogy szégyent hozott magára, nevetségessé tette magát. Nyilván nem így történt.
„Nyitóképünkön az egyik zentai kisgyerek szúnyogcsípésekkel teli alsó (sic!) lábszára látható.” – A lábszár (crus) az alsó végtagnak a térdtől a bokáig terjedő része. Belső oldalán a sípcsont keménysége egész hosszában a bőrön át kitapintható, oldalfelé fenn a szárkapocs fejecskéje; hátul vastag izomhústól van takarva, melynek összege a lábikrát teszi. Van felső lábszár is, tagadhatatlan, de azt az egyszerűség kedvéért combnak nevezzük. Nem az anatómusok, hanem a köznyelvet használók. A felvételen egyébként egy gyermek vádlija látható.
„Nagydobra kerül a fűtőtestgyár.” A nagydobra kerül kifejezésnek nem sok értelme van magyarul, a nagydobra ver annyit jelent, hogy kipletykál, elhíresztel. Amennyiben valamit árverésen értékesítenek, mint ebben az esetben is, az legfeljebb kalapács alá kerülhet, eladásra kínálják, eladják, elárverezik.
Ma reggelre ennyit.
