Nem értem a zentai piac logikáját. Az addig világos, hogy piacnapon, tehát pénteken (és immár szombaton is) sok az árus, sok a portéka a pultokon, csak azt nem tudom, vajon akkor, amikor már bokrokban nőnek a salátafélék, és a gyümölcsfák is roskadoznak, akkor hétköznaponként nem kell azt árulni?
Mert a múltkor, nyilván szerdán (vagy csütörtökön?) kellett valami idényjellegű, de alig volt cucc egy-két árusnál. Most nem szárzellerre, vagy például a nálunk nem túl divatos édesburgonyára gondolok, hanem sokkal egyszerűbb termékekre...
Közben azt olvasom a belgrádi napilap címoldalán, hogy a paradicsom immár piros aranynak számít, legalábbis ami az árát illeti. Egyik kedvenc termelőm mondta, azért van kevés belőle, mert ugyan kánikula van, de éjjelenént fázik szegény (ez sem értem, mert én meg izzadok, mint a rossz teve...), s nem úgy terem, ahogy kellene.
Azt sem értem, hova lettek a gyümölcsök. Odáig elér az agyam, hogy tavaly nem volt barackpálinka, s idén mindenki pótolni szeretné, de a hírek szerint annyi kajszi van, hogy letöri az ágakat, s más termőfák is tele vannak. Ilyenkor régebben a termelők tucatjával hordták ki a termést, s keletje is volt, amikor finom volt a gyümölcs, de például idén még csak zöldecske szilvát sikerült vennem.
Az lehet itt a titok nyitja, hogy nem zöldségből, gyümölcsből van kevés, hanem termelőből…
