Az egyik iskolába indult, a másik óvodába. Nagyon vártuk ezt az alkalmat, és mindenkinek tetszik a saját kis közössége, viszont otthon olyan fura ez a csönd. Megüresedett a ház délelőtt, nincs kiabálás, nyüzsgés, mocorgás.
Eddig mindig volt kivel reggeliznem, mert legalább a kicsi otthon volt, mellette a mama, hogy ha én elmegyek, ne legyen egyedül. Most pedig magam ültem az asztalhoz. Még meg sem terítettem, csak egy tányért tettem ki, úgy falatoztam. Aztán főztem egy kávét. Néztem, hogy hol is igyam, így egyedül, mert most nem kell a szőnyegen társasjáték közben elfogyasztanom, akár az asztalhoz is ülhetek. A konyhaasztalnál foglaltam helyet, elővettem a Magyar Szót, átlapoztam. Ez is ritkaság volt eddig, inkább este jutott idő olvasgatásra. Elkávézgattam egy ideig, aztán bekapcsoltam a számítógépet, mert közben eszembe jutott, hogy akár itthon is írhatnék, nem fog senki beleszólni a gondolataimba. Ezt a helyzetet is meg kell szokni.
