Egyeseknek nincs humorérzékük. Annyira nem értik a viccet, hogy az ártatlan poénon is képesek rettenetesem dühbe gurulni, és utólag nem is érdemes magyarázattal próbálkozni.
Egy újvidéki ismerősöm összefutott rég nem látott iskolatársával. Megtudta tőle, hogy jó ideje már Pesten él, nemrég újra megnősült, csak valami örökségi papírok rendezése ügyében, rövid időre jött szülővárosába. A pesti annyira megörült, hogy az újvidékit meghívta vendégségbe. Néhány hónap múltán az újvidékinek Ferihegyre kellett menni, és telefonált, hogy áll-e még a meghívó, lenne egy-két szabad órája. Az időpont megfelelt, nyélbe is ütötték az ebéddel egybekötött látogatást. A pesti örömmel, új felesége pedig, nevezzük Juliskának, finom ebéddel fogadta a vendéget. A pesti minden szavából kivehető volt, hogy nagyon büszke az asszonyra. Kicsit később a két férfi a teraszon kávézva mesélte egymásnak a több mint 30 év történéseit, a vendéglátó pedig egy pillanatban Juliskára terelte a szót. Most, hogy láttad – kérdezte – el tudod képelni, hogy már 52 éves? Tényleg? – az újvidékin erőt fogott a tréfakényszer – Becs szó, 51-nél többet nem adtam volna! Ha szemmel gyilkolni lehetne, az újvidéki abban a pillanatban a halál fia. Így csak örök a harag.
