Aminap egy érdekes tudományos műsort néztem, amelyben a jövő dolgait vizionálták. A leglenyűgözőbb az volt, hogy a dolgokat olyan apró részecskékből építik majd, amely mindegyikében egy-egy miniszámítógép lesz, így az összerakott tárgyak akár az alakjukat is változtathatják. Mindezt egy otthoni bútordarabon prezentálták, amely délután kényeztető karosszék lesz, este pedig egy kényelmes ágy, tehát a berendezés igény szerint változtatja majd az alakját.
Érdekes volt az is, hogy olyan faxgépeket (vagy minek is nevezzem?) terveznek, amely három dimenzióban küldi majd a küldendőt, de a tudósok szerint mégis az autóiparban várható majd a legnagyobb bumm, mert a kocsijaink szó szerint okosabbak lesznek majd tőlünk, olyannyira, hogy sofőrre már nem is lesz szükség.
Egy picit mindig szkeptikus vagyok a fejlődés üteme kapcsán: űrodisszeánk kezdetekor már ilyenkorra csillagközi utazásokat jósoltak, s azt mondták, a közutainkon az elektromos járgányok veszik át a teret, ennek ellenére még a Holdra sem jutunk el, s bizony a dízelkocsik kora még koránt sem járt le.
Kérdezik, meddig szeretnék élni, s mindig azt mondom, legalább 100 évig. Eszerint még szűk 50 van arra, hogy meglássam, a fotelem alkalmazkodik-e hozzám, s ajándékba faxon küldik-e majd a nyakkendőt. Úgy legyen!
