Suhannak jobbra, köröznek balra. Egyre gyorsabban és egyre halkabban. Nem kell hozzá jogosítvány, ezért bárki és bárhol vezetheti, a járdán, az úttesten, a parkban, a Duna-parton a sétányon, a piacon...
Ezek az elektromos rollerek akár 25–30 kilométeres sebességgel is képesek haladni, s ezt a lehetőséget a fiatalabb és az idősebb korosztály egyaránt kihasználja. Természetesen csengő, fék és lámpa is van rajtuk.
A fiam számára mulatságos és izgalmas látványként hatnak a csendben, de sebesen haladó rollerezők. Neki is van egy háromkerekűje, amit lábbal kell hajtani. Egyre kapkodom a fejem és a lábam, amikor a járdán megpróbál egy-egy ilyen jármű kikerülni. Látván, hogy a vezető igencsak tapasztalat híján gurul a modern kerekeken, veszélyt érzek és megállok.
Legutóbb a Duna-parti séta közben tíz, tizenöt kamaszkorú lány és fiú változtatta rollerpályává a sétányt. A nyár folyamán a városban beindult rollerkölcsönzési láncnak köszönve volt alkalmam kifejleszteni a jól bevált technikát a gyalogos és a rollerező közötti balesetek elkerülésében. Megállok, magamhoz húzom a gyereket, és figyelek a vonulásokra. Most is így tettem. Mi megúsztuk, azonban az egyik villámgyorsan suhanó tizenhárom év körüli kislánynak nem sikerült uralnia a járművet, és egy kisebb fa állította meg a robogásban. Szerencsére, amint felemeltük a járdára sodródott rollert, a lány felkelt, és már suhant is tovább, elektromosan.
