Illusztráció (Gerd Altmann/Pixabay)
Az ember drága találmány, meg káros is. Ha egy cég spórolni szeretne, vagyis gazdaságossá akarja tenni a termelést, először a hús-vér dolgozóktól igyekszik megszabadulni. A legzöldebbek szerint pedig az ember annyira ártalmas a természetre, hogy nem kellene gyereket szülni (legalábbis az európaiaknak).
És valóban jó úton jár az ember, hogy fölváltsa önmagát: a modern gyárakat eluralják a robotok, amelyek nem kérnek béremelést, nem mennek szabadságra, nem lázonganak az éjszakai munka miatt, a gyerekük sem betegszik meg, sőt a koronavírus miatt karanténra sem kényszerülnek. Inkább ők végzik a fertőtlenítést. Ázsiában itt-ott már ember formájú gép váltotta föl a pincéreket, állítólag szépen tud beszélni is. És még az önvezető autók nem is kerültek szóba, pedig azokat is mesterséges intelligencia irányítja, ha nem is emberarcú.
Persze csodálatos, de egyben elgondolkodtató is a robotosítás. Mondjuk az, hogy miként lehet kialakítani etikájukat. Ha például a mesterséges intelligencia által vezérelt autó elé kiugrik egy kutya és egy ember, vajon melyiküket tapossa el? Bár ha olyan nagyon káros az ember – az erkölcsi mércék pedig egyre labilisabbak –, lehet, hogy nincs is szükség Ádám és Éva leszármazottaira. A robot meg majd megtanul robotot csinálni és a természetben gyönyörködni.
