Illusztráció (Pexels)
Fagyos napok járják mifelénk, pedig már áprilisba hajlott a tavasz. Esténként betakarom másfél tucatnyi jácintomat, reggel pedig fölszáll a tömény virágillat. A néhány szál nárciszt a sorsára bízom. Az utcai szilvafák a japánok cseresznyéit idézik, a körtém tanácstalanul bontogatja virágait: nyílna is meg nem is; szurkolok neki, miközben elégedetten nyugtázom, hogy nincs barackom. Örvös galamb kinézetű madár szedeget a friss ásáson, új vendég a kertben.
Azt mondja ismerősöm: jó neked, van kerted. Sosem hallottam tőle ilyen megjegyzést, alighanem irigyli, hogy kijárhatok a természetbe. Most ez áldás, máskor néha teher, ő csak egyiket látja.
Pihenésként belenézek az újságba, egyetlen téma uralja hetek óta, állítólag háború dúl láthatatlan ellenséggel szemben. Unalmas már, mégis idegesítő. Könyvért nyúlok, Horthy Miklós emlékirataiért, abban két háború is van. Nem unalmas, de idegesítő a végkifejlet ismeretében is, vagy éppen azért.
Rátekintek az újság hátuljára: ellopták Van Gogh egy festményét Hollandiában. Végre egy nem mindennapi hír! Békeidőben megelégszem a címmel és a bevezetővel, most végigolvasom. Vesztemre. Mert még egy betöréses lopás is a koronavírus-járványig vezet: miatta volt zárva a múzeum.
