Kései ebédhez készülődtünk, amikor a mosogatóban feljött a szennyvíz. De nem csupán ott, a mellette lévő mosógép dobját is félig kitöltötte. Hirtelenjében azt sem tudtam, mihez kezdjek, ráadásul vendégeket is vártunk. Felhívtam az épületünkkel szerződésben álló karbantartó céget, hogy sürgősen jöjjenek ki. Rám parancsoltak, hogy azonnal szóljak a felettem lakóknak, hogy a kiérkeztükig ne használják a vizet. A második emeleti szomszédasszony kétségbeesetten nyitott ajtót, kiderült, ő már legalább két órája meregeti ki a piszkos vizet a mosogatóból! Az ég áldja meg, hát nem tudott szólni az illetékeseknek?! Mire visszaértem a lakásba, a szennyvíz felbuggyant, majd lefolyt, büdös trutymót hagyva maga után. Épp akkorra értek ide a szerelők is. Duguláselhárító spirállal kitisztították a lefolyót, majd megkértek, szóljak a szomszédasszonynak, engedje meg a vizet, és hagyja folyni legalább 10 percig. Visszaérve kérdőn néztek rám, mi történik? Nem folyik a víz! Ismét föl, hát a kedves szomszédasszony, mint aki jól végezte dolgát, ráérősen beszélget a nővérével! Amikor a nagyon kedves mesterek elmentek, ecettel és szódabikarbónával kisuvickoltam a mosogatót, kitakarítottam a mosogató alatti szekrénykét, visszapakoltam a súrolószereket, és bekapcsoltam egy fertőtlenítő mosásra a mosógépet. Még szerencse, hogy a vendégek vonata is késett, így el tudtam tüntetni a nyomokat. Köszönöm, Szerbiai Vasutak!
