Lokálpatriótának vallom magam, épp ezért azon vagyok, hogy a helyi termelőket, vállalkozókat támogassam. Pl. igyekszem olyan boltokban vásárolni, amelyekről tudom, hogy helyi a tulajdonosa. Igaz, havonta egyszer (naná, hogy fizetés után) elmegyünk a szomszéd kisváros bevásárlóközpontjába nagybevásárlásra, de ettől eltekintve főként falumbeli emberek boltjaiban veszem meg, ami kell. Elmondhatom, hogy nincs könnyű dolgom, bármennyire is igyekszem. A minap kerékpározni mentünk egy barátommal, és gondoltam, veszek két hideg sört. Kell a B-vitamin mozgás közben. Bementem az első útba eső boltba, ami helyi vállalkozóé, és kivettem két hideg sört a hűtőből. A meglepetés a kasszánál ért, amikor az eladónő közölte, hogy nem tud visszaadni 2000 dináros bankóból. Hiába mondtam neki, hogy van apróm, egyszerűen nem volt még 1000 dinár sem a kasszában, így nekem kellett visszaadnom a söröket. Elmentem a következő „helyi ember” boltjába, ott viszont a hűtőben mindössze két darab, általam nem kedvelt, rossz minőségű sör leledzett. Ez a rövid, helyi boltokban tett körutam kiválóan megmutatta szociális helyzetünket, valamint rávilágított igényességünkre, esetünkben igénytelenségünkre. Így hát mit volt mit tennem, elmentem egy nagy áruházlánc itteni önkiszolgálójába, és dühömben megvettem két hideg dobozos sört, a legdrágább külföldi fajtából. Ennyit a lokálpatriotizmusomról.
