A horvát tengerpart különleges szépségű sétányán órákon át rójuk a kilométereket. A meglehetősen hűvös szeptemberi levegő kristálytiszta, a tengerben csak az északi népek úszkálnak. Szembetűnő, hogy az idős párok és az egyedül érkező turisták nagy része pórázon vezeti házikedvencét, többen kettőt is. Ha leülnek pihenni, törülközőt tesznek alájuk, étteremben, cukrászdában vizet hozatnak a kifáradt négylábúnak. Nagyszülőket kicsi gyerekekkel nem látunk, babakocsit toló, többgyermekes fiatal családdal sem találkozunk. S ami miatt a téma kikivánkozik belőlem: egy tetszetős, sportos babakocsiról kiderül, hogy törpe snaucert tol benne a házaspár. Kutyababakocsi... megáll az ész!
Amikor az interneten nézek utána, kiderül, hogy Amerikában már évek óta hódít a hóbort, a kistestű kutyusokat sportos babakocsival viszik sétálni. Eredetileg a beteg, nehezen járó, mozgássérült vagy éppen felépülőben lévő kutyusoknak szánták, nagyban megkönnyítették a közlekedést, hiszen ha elfáradt, akkor be tudták rakni a kocsiba. Ma már azonban divat lett a különböző színekből összeállított kutyakocsiból, mindegyikhez tartozik matrac, póráz, az ablakot „hálóablakkal” lehet bezárni. Ha az ember kutyát tart, sokszor nemcsak házi kedvencként kezeli, hanem családtagként, de mind többen túlzásba viszik a gondoskodást, ők azok, akik luxusgyerekcuccokkal felérő holmikkal kényeztetik az állatot, öltöztetik, kényeztetik, akár egy pici babát.
A tengerparti turistaparadicsomban pedig kutyabarát étterem, kutyabarát strand, kutyabarát hotel áll rendelkezésre, sokkal több a négylábú házikedvenc, mint a kisgyerek. Ez a helyzet.
