Soha vagy legalábbis ritkán látott közlekedési káosz van Újvidéken. A tél beállta előtt számos utcában igyekeznek megjavítani a megjavíthatót, kicserélni a meghibásodott vezetéket, utat, ennélfogva a forgalmat elterelik. Nem kímélik a gyalogosokat sem, akik hidacskákra, elterelő utak használatára kényszerülnek. A városi autóbuszok mindebből kifolyólag sokat késnek, az emberek idegesek. És ami a legszörnyűbb, megy, ki merre lát, felrúgva sokszor a legalapvetőbb szabályokat is. Én talán sohasem láttam ennyi szabálysértőt a közlekedésben, mint az utóbbi hetekben, hónapokban. Dupla telivonalon 180 fokban megfordulni, tilosban parkolni, betolakodni a szabályosan várakozó gépjármű elé és „társaik” velünk együtt élő jelenséggé váltak. Talán fel sem tűnik igazán mindaddig, míg nem kerülünk el olyan környezetbe, ahol élnek a békebeli közlekedési szokások. Ahol nem fognak eltaposni, ha nem figyelsz, ahol nem az erősebbik járműé az elsőbbség, hanem a szabályok diktálják a közlekedési rendet. Fájó, hogy a kedves városkából ekkora aszfaltdzsungel lett. Szégyen, hogy Európa kulturális fővárosi címére való készülődés kihozta belőlünk a legrosszabbat. És nem utolsó-sorban félő, hogy ilyenek maradunk 2021 után is.
