Ha csak a költségvetés struktúráját vesszük figyelembe a Magyar Nemzeti Tanács négy területe közül, az oktatást követően a kultúra a második leghangsúlyosabb. A kulturális stratégiát várhatóan az idén év vége előtt elfogadják, a dokumentum kidolgozásáról, a terepi kutatómunkáról, illetve helyzetfelmérésről, valamint a művelődési egyesületek gondjairól Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának kultúrával megbízott tagja (a felvételen) nyilatkozott lapunknak.
Meddig jutottak a kulturális stratégia elkészítésének folyamatában?
– A 2023 és 2028 közötti időszakra vonatkozó kulturális stratégia elkészítését megkezdtük, terepi munkával, adatfelvétellel, empirikus kutatással. Ellátogatunk az egyes kisközösségekbe, azaz a helyi önkormányzatokba és településekre. Első körben a művelődési egyesületek és a civil szervezetek képviselőivel beszélgetünk. Az állami, vagy helyi önkormányzati alapítású, illetve társalapított, vagy kiemelt jelentőségű művelődési és kulturális intézményhálózat vezetőivel a későbbiekben egyeztetünk. A kulturális stratégiát most kezdtük elkészíteni, nem pedig a már meglévő koncepciókon dolgozunk. A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központnak van egy kiadványa, amely rendkívül jelentős adathalmazt és felmérést tartalmaz, az előző időszak stratégiáját ugyancsak áttekintjük, ugyanakkor ezeket az adatokat a terepen is ellenőrizni szeretnénk. Ahová csak tehetem, én is ellátogatok, hogy megismerkedjek a művelődési egyesületekkel és kialakítsuk a személyes kapcsolatokat. Mindenki szabadon és önállóan elmondhatja véleményét, illetve beszámolhat a jellemző nehézségekről és konfliktusokról. Ezek a találkozók a gyakorlatban úgy néznek ki, hogy meghívjuk az adott település, illetve az annak a környékén működő civil szervezetek képviselőit, meghallgatjuk a tevékenységükről szóló beszámolót, valamint a fejlődéssel kapcsolatos elképzeléseiket. Az a jó terepszemle, ahol érdemi párbeszéd alakul ki, amelynek keretében együtt vitatjuk meg a jó és a rossz gyakorlatokat, valamint a problémákat, illetve megoldást keresünk ezekre. Hálás vagyok azért, hogy részt vehetek ebben a folyamatban, hiszen művelődési egyesületeink közvetlen valóságával ismerkedhetünk meg.
Milyen ez a valóság, és vannak-e ismétlődő észrevételek, problémák?
– Minden település sajátos szociokulturális környezet, ám a téma természetéből adódóan vannak ismétlődő kérdések. Számos szép történettel ismerkedtünk meg, ám azt tapasztalom, hogy nagy a pesszimizmus, illetve gyakran félig üresnek látjuk a poharat, holott félig tele van. Fókusz- és nézőpontváltásra van szükség ahhoz, hogy szegénységünk és nyomorúságunk ellenére meg tudjuk oldani problémáinkat. Ebből a szemszögből a lehetőségek tárháza áll rendelkezésre, ám csakis akkor, ha szerephez jutnak azok az emberek, akik szívügyüknek tekintik egy-egy egyesület tevékenységét. Amikor nézőpontváltásról beszélek, akkor nem az önszuggesztióra utalok. A tényekkel kell szembenézni és felismerni a fejlődést indukáló lehetőségeket. Nem a rózsaszín köd beszél belőlem, hiszem, hogy valóban vannak kovászemberek. Ők vízióval rendelkeznek és pénz nélkül is hajlandóak a közös cél megvalósításának érdekében tevékenykedni. Nem azért, hogy megfeleljenek különböző elvárásoknak, vagy ideológiáknak, hanem szabadon és örömmel. Lelkesedésükkel képesek maguk köré tömöríteni az embereket, azaz közösséget hoznak létre. Ilyen szempontból a személyiségnek lényegbeli szerepe van a közösség kialakításában. A mennyország az közösség, nem egyéni emberek vannak, hanem közösségben vagyunk. Ezért fontosak a művelődési egyesületek, hiszen megteremtik a közösségek létrejöttének, majd fenntartásának az esélyét. Ami a hasonló nehézségeket illeti, ilyen a székházak, a raktározási problémák, vagy az utánpótlás kérdése.
Miként lehetne orvosolni az említett problémákat?
– Ha a székházak kérdéséről beszélünk, például az együttműködésben lehet keresni a megoldást, akár a helyi művelődési központtal, vagy könyvtárral. Ez természetesen számos kérdést felvet, hiszen az emberi természetből fakad a hozzáállás, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Azok a művelődési egyesületek, amelyek rendelkeznek székházzal, stabil finanszírozás – akár a tagsági díj rendszeres befizetése révén – hiányában a fenntartás vonatkozásában szembesülhetnek kihívásokkal. Ha van önkormányzati, vagy állami támogatás, akkor ez valamelyest egyszerűbb. A művelődési egyesületeknek nem lehet bevétele, mert akkor nem pályázhatnak. Másrészről amennyiben egy-egy kiírás alkalmával rengetegen pályáznak, és ha mindenkinek adni akarunk valamennyit, akkor nem biztos, hogy az adott egyesületnek sikerül maradéktalanul megvalósítania elképzeléseit. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy civil szervezetet azért alapítunk, mert közösséget akarunk létrehozni. Ha ezt kovászemberek teszik meg, méghozzá nem fogcsikorgatva, hanem a kudarcok ellenére is előrehaladva, akkor nagyon szép történetek alakulhatnak ki, vegyük példaként Topolyát, Tornyost, vagy Bácsfeketehegyet.
Mi az említett települések művelődési egyesülete, illetve egyesületei sikerének titka?
– A hit abban, hogy értéket adnak át a következő generációnak. Önmagáért foglalkoznak a kultúrával. Általában ezek az egyesületek a hagyományápolásra összpontosítanak, kézimunkaszakkörük, népdalkórusuk, néptáncegyüttesük, citerazenekaruk van.
Ha nem tévedek, az említett településeken a művelődési egyesületeknek van székháza…
– Igen, nagy részüknek van, ám vannak olyan művelődési egyesületek, illetve civil szervezetek, amelyek mások helyiségeibe „kéredzkednek be”. Ez rendben is van így. Ismétlem, amennyiben az adott településen van egy ember, aki közösséget akar formálni, valamint hisz abban, hogy ez lehetséges, akkor ezeken a kérdéseken nem is gondolkodik. A kovászember nemcsak egy adott egyesület, hanem az adott település, vagy terület művelődési egyesületei összefogásának a szempontjából is pótolhatatlan. Mindenféleképpen támogatandó a különböző egyesületek közötti együttműködés elve. Igyekezzenek emberi hangot megütni egymással, üljenek le beszélgetni és próbáljanak meg együtt mozogni. A különböző szervezetek a művelődési egyesületek tengerében halként úszkálnak egymás mellett és igyekszenek életben maradni. Biztosan sokat segít, ha van egy támogató, pragmatikus és racionális hozzáállást tanúsító intézmény, akár az adott település könyvtára, múzeuma, vagy művelődési háza, amelynek van egy foglalkoztatottja, aki ezzel foglalkozik. Vajdasági szinten a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet tevékenysége hatalmas segítség az egyesületek számára.
Milyennek kell lennie az útnak, amelyre a kultúrát helyeznék a stratégiával?
– A stratégiának arról a vízióról kell szólnia, hogy hová akarunk eljutni és milyen elképzelésünk van erről a közösségről. Ennek nem szabad erőltetett dolognak lennie, pozitív, előremutató és építkező vízióra van szükség. Úgy, hogy közben szembenézünk a valósággal és a kihívásokkal. Segítő dokumentum szükségszerű, olyan, amely kreatív hozzáállást képvisel és útmutatóul szolgál. A kultúrában is kénytelenek vagyunk elfogadni a keretet, amelyben élünk, azt, hogy önmagunkra kell támaszkodnunk. Elfogadni, hogy értékalapon kell választanunk, hiszen az értékek határozzák meg mindennapi cselekvésünket. Nem azt akarjuk, hogy ez a közösség eltűnjön, hanem azt, hogy stabilizálódjon és érték legyen, hogy ezen a tájon él – erről a vízióról elengedhetetlen beszélni. A stratégia tervezetét remélhetőleg szeptember körül közvitára bocsátjuk, azaz közzétesszük az MNT honlapján, valamint 5 helyszínen nyilvános meghallgatást szervezünk. A közvitán elhangzó konstruktív hozzászólások bekerülnek a stratégiába.
