EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta:
Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Jézus ebben az evangéliumi részletben nagyon vigasztaló és megnyugtató felhívást és ígéretet mond nekünk. Mégis azt hiszem, hogy közülünk csak nagyon kevesen tudnak ezzel mit kezdeni a mindennapi életben. Talán az a baj, hogy nem értik nagyon sokan, mit jelent az: „Jöjjetek hozzám!” Jézusnak nincs a földön sehol egy panaszfelvevő hivatala, hogy ott a tolóablaknál be lehetne nyújtani a panaszkérvényt. Ha lenne, hosszú sorok állnának a tolóablak előtt. Sokan panaszkodnak is imában vagy csak úgy zúgolódás közben, de ezek inkább hitetlen kétségbevonások vagy kérdőre vonások Istennel szemben.
Valóban mit jelent az: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terheket hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28) Hogyan tudunk mi, mai emberek a mai világban Jézushoz menni? Ez egy kicsit összetettebb, mint hogy elmegyek a templomba és a tabernákulum előtt elmondom a panaszomat. Ezt az egész evangéliumi szakaszt nagyon figyelmesen kell elolvasni, mert minden szava fontos ennek a kérdésnek a megértéséhez.
Az első dolog minden ijedségben, félelemben, tehetetlen aggodalomban és ezekhez hasonló helyzetekben, hogy mi az, amit én vagy valaki segítő meg tud tenni az ügy érdekében. A sikeres vizsgáért elsősorban tanulni kell. A betegségben először is orvoshoz kell fordulni vagy a házi patika gyógymódját alkalmazni. Ha eltévedtünk, akkor először érdeklődni kell a helyes út felől. Szóval, amit nekünk lehet és kell megoldani, azt nem lehet Istentől elvárni, esetleg segítséget kérni tőle. Emlékezzünk a Teremtés könyvének legelejére: „Töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.” (Ter 1, 28)
A második dolog, hogy felmérjük az adott problémával kapcsolatban, mi az, amit mi nem tudunk megoldani, nem tudunk befolyásolni, ami nem a hatáskörünkbe tartozik. Itt le kell állítani magunkat. Nem szabd beleveszni a meddő fantáziálásba. Mi lesz, ha? Mi minden történhet? Jaj, csak az ne történjen meg! Ha megengedjük, hogy ebbe az aggodalmaskodó mókuskerékbe belekerüljünk, akkor az életünkben nagyon sokszor üres szélmalomharcot vívunk, min ahogy Don Quijote tette Cervantes regényében. Ezt az aggodalmaskodást csírájában el kell magunkban folytani, akkor is, ha a környezetünk azt gondolja, hogy minket nem érdekel ez a dolog, hogy közömbösek vagyunk a hozzánk közel álló személy sorsával kapcsolatban, vagy esetleg gyöngeelméjűnek néznek minket. Itt lép fel az Istenbe vetett hitem alapkérdése. Hiszem-e valóban, amit Jézus mondott: „A fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja az Atya. Ne féljetek hát!” (Lk 12, 7)
Következik a harmadik lépés, nagy bizalommal oda teszem Jézus elé azt, amivel én úgysem tudok mit kezdeni, és elfogadom, hogy a Mennyei Atya terve és akarata szerint történjenek a dolgok. Ha nekünk úgy tűnik is, hogy nem kedvezően, nem a mi elképzelésünk szerint alakulnak az események, akkor is higgyük, hogy az Atya a legjobbat adja nekünk, és erőt is ad, hogy Jézus keresztjével azonosulva, higgadtan nézzünk szembe a megpróbáltatásokkal. Ha ezt megtettük, akkor mondhatjuk, hogy Jézushoz mentünk. Bizonyosan megtapasztaljuk, hogy Ő felüdít minket és, hogy az Ő terhe könnyű és az Ő igája édes. Ezekben az esetekben megtapasztaljuk Isten nagyon jóságos jelenlétét az életünkben és a körülöttünk vagy a világban zajló történésekben. Ám ahhoz, hogy ezt megéljük valóban, sokszor meg kell tennünk ezeket a lépéseket, sőt minél súlyosabbak a helyzetek, annál mélyebben és őszintébben.
Ezeknek a lépéseknek a megtétele nem könnyű és nem megy magától. Jézus azt mondta: „Aki nem veszi vállára keresztjét és nem követ, nem méltó hozzám.” (Mt 10, 38) Az aggodalom, félelem, szorongás olyan, mint a gaz a földön. Magától nő és hatalmasodik el, sőt minden nemes növényt elnyom, ha engedik szabadon növekedni. Ezek az üres félelmek is ilyenek. Ha valaki hagyja, hogy szabadon eluralkodjanak a lelkén, minden nemes és jó erényt kiszorítanak belőle. Mondjuk így jelképesen, gazos lesz a lelke.
Komoly, fegyelmezett lelki élet és vallásosság kell ahhoz, hogy a fent említett három lépést meg tudjuk vagy egyáltalán meg akarjuk tenni. Csak néhány dolgot említek, azután mindenki tud következtetni a maga életére és vallásgyakorlatára.
A napi rendszeres ima, saját szavainkkal is. Ima mindazok nevében, akik ránk vannak bízva. Elmélkedő elcsendesedés. Mindez napi rendszerességgel. Élő és rendszeres kapcsolat az Istennel. Jelen lenni az Isten számára.
A másik a péntek. Nagyon sokan csak azt jegyezték meg, hogy 1975 óta pénteken is szabad húst enni. Nem az a kérdés, hogy mit eszünk, hanem hogy pénteken eszünkbe jut-e, hogy Jézus ezen a napon áldozta fel önmagát személy szerint mindegyikünkért. Én mit vállalok a megfeszített Jézus iránti szeretetből, hálából azért, amit Ő értem tett és elviselt?
Mennyi sérelmet, megbántást vagyok hajlandó elviselni visszavágás nélkül, azért, mert Jézust is megrágalmazták, kicsúfolták, igazságtalanul elítélték. Vele és érte fogadom-e el én is az ilyen megaláztatást?
Ha ezeket és ehhez hasonlókat rendszerességgel gyakoroljuk, minden alkalommal lesz erőnk az irreális félelmeinket, aggodalmaskodásainkat, szorongásainkat rábízni Istenre és megőrizni Jézus békéjét, vagyis az Ő jelenlétét a lelkünkben. Ha ezt nem tesszük, aggódó félelmeink által legyőz minket a gonosz.
