Ha holnap tartanának népszavazást az országban azzal a kérdéssel, hogy „támogatja-e Szerbia európai uniós csatlakozását?”, a polgárok 46 százaléka szavazna igennel a kormány integrációs irodája legújabb felmérésének eredményei szerint. A polgárok 19 százaléka karikázná be a szavazólapon a nemleges válaszlehetőséget, húsz százalékuk nem menne el szavazni, tizenöt százalékuk pedig nem tudja, milyen választ adna a kérdésre. A 2013 decemberében megtartott közvélemény-kutatás eredményeihez viszonyítva ismét csökkent a csatlakozás támogatóinak a száma. Az iroda közleménye szerint az ötszázalékos ingadozások megszokottnak számítanak, amióta ezeket a felméréséket végzik. Mihal Ramacs elemző, a Danas napilap korábbi főszerkesztője úgy értékelte, hogy stabilnak nem nevezhető államokban és társadalmakban a közvélemény gyakran és gyorsan változik. Mint mondta, éppen ennél az oknál fogva nem tekint drasztikus és pánikra okot adó változásként arra, hogy fél év leforgása alatt öt-hat százalékkal csökkent ez a támogatottság. Ha nem is drasztikus a változás, a kormány számára mégis figyelmeztetésként kell hogy hasson – értékelte Ramacs.
Arra a kérdésre, hogy mennyire számít jelzésértékűnek a tény, hogy az EU-t kifejezetten ellenzők száma évről évre csökken, Ramacs véleményének adott hangot, hogy egy meglehetősen fontos számadatról van szó – jelenleg a polgárok alig húsz százaléka szavazna nemmel.
– Ennyi, a közös Európát ellenző vélemény magukban az Európai Unió tagállamaiban is előfordul és normálisnak számít. Nem számít ez a húsz százalék közeli számarány aggasztónak, fenyegetőnek. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a polgárok bizonyos aránya mindig ellenezni fogja a csatlakozást. Ami számomra sokkal érdekesebb, az az, hogy a csatlakozás ellenzői között a hatalmi koalíciót támogató szavazók is előfordulnak. Annak ellenére tehát, hogy a választásokon a Szerb Haladó Pártra vagy a Szerbiai Szocialista Pártra szavaztak, nem hajlandók e pártok politikájának az egészét elfogadni – húzta alá.
SZKEPTIKUSOK AZ UNIÓN BELÜL IS VANNAK
Az Európai Unión belüli gazdasági válság még mindig nem ért teljesen véget, s ebből a szempontból a negyven és ötven százalék közötti támogatottság akár kimagaslónak is nevezhető. Ramacs szerint az lenne a furcsa, ha egy országban nyolcvanszázalékos lenne a pozitív választ adók száma, ezt egyáltalán nem lehetne megszokottnak nevezni. Mint mondta, az uniót ellenzők száma meglehetősen magas Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban is, Nagy Britanniáról nem is beszélve. Meggyőződésének adott hangot, hogy Szerbiában a következő hónapokban és években is folyamatosan változni fog majd a polgárok véleménye az európai integráció kérdéskörében.
– Minden polgár elsősorban saját helyzetét veszi alapul, amikor a közvélemény-kutatások kérdéseire válaszol. Azt, amilyen körülmények között él. Eszerint foglal állást nem csupán a kormány és a kormánypártok munkájával kapcsolatban, hanem az általuk meghatározott stratégiai célokkal, így az európai közeledéssel kapcsolatban is – magyarázta az elemző.
OROSZPÁRTI HÍRFORRÁSOK
A most lezárt felmérés eredményeit bizonyára meghatározta az ukrán válság is, valamint az, hogy a válság kapcsán Szerbia specifikus helyzetbe került, egyfajta választásra kényszerült Oroszország és az Európai Unió között. Arra a kérdésre, hogy ezek a tények miként hatottak a megkérdezettek válaszaira, Ramacs elmondta, véleménye szerint a szerbiai polgárok az információk mintegy nyolcvan százalékához oroszbarát forrásokból jutnak.
– A hírek nyolcvan százaléka az országban oroszpárti hírügynökségek terméke. Ennek természetesen óriási hatása van a közvéleménynek az alakulására, a hazai médiatérre. Az orosz források közvetett és közvetlen módon is hatást fejtenek ki. Ezáltal a polgárok véleményének a kialakítását is befolyásolják. A polgárok jelentős része a miloševići érából örökölt reflexek révén eleve bizalmatlan, ha valaki a Reuters hírügynökséget vagy a CNN-t jelöli meg forrásként. Ezek a hírek automatikusan hazugságoknak lesznek minősítve. Az orosz forrásokból érkező hírek azonban minden ellenőrzés nélkül hitelesnek minősíttetnek, nélkülöznek minden kritikai hozzáállást. Ezzel összhangban alakul ki az országban az ukrajnai válsággal kapcsolatos kép is, s az, hogy Európának milyen a szerepe, s Oroszországnak milyen a szerepe ebben a történetben. E kép tehát voltaképpen úgy rajzolódik ki, ahogyan azt Moszkva szeretné, s ez semmiképp sem nevezhető jónak – szögezte le Mihal Ramacs.
A LEGJELENTŐSEBB TÁMOGATÓK
A polgárokat az említett felmérés során a reformok szükségességéről is faggatták. A megkérdezettek 67 százaléka úgy vélekedett, hogy a reformokat végre kellene hajtani akkor is, ha az ország nem Európa felé igyekezne. A válaszadók 58 százaléka a korrupcióellenes harcot, 41 százaléka az egészségügyi reformot, 37 százaléka az emberi jogok fokozottabb védelmét, 29 százaléka az igazságügy, 29 százaléka az oktatásügy reformját, 25 százaléka a mezőgazdasági termelés fejlesztését, 16 százaléka a fogyasztóvédelmet, 15 százaléka pedig a környezetvédelmet is megnevezte a legfontosabb célok egyikeként.
A válaszokból kiderül az is, hogy a Belgrád és Pristina közötti párbeszédet folytatni kellene az európai integrációtól függetlenül. A megkérdezettek 61 százaléka vélekedett ekképp.
Az uniós csatlakozásról szóló hírt a polgárok 43 százaléka közömbösen fogadná, 35 százaléka számára lenne ez jó, s 22 százaléka számára rossz hír. A válaszadók 47 százaléka mégis úgy gondolja, hogy az integráció jelenti a fiatalok számára a szebb jövő esélyét, 36 százalék szerint munkalehetőséget is.
Kiderült, hogy a polgárok többsége nincsen tisztában azzal, mely országok adták az eddigiekben Szerbiának a legtöbb visszatérítés nélküli fejlesztési támogatást. Az adatok szerint 2000 és 2013 között az EU és tagállamai összesen 3,5 milliárd eurót ajándékoztak az országnak, s ezzel messzemenően a legfontosabb külföldi adományozónak tekinthetők.
