Szerbia még gondolkodik

A Nagy-Britannia által előkészített Srebrenica-határozatban, melyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé fognak terjeszteni annak elfogadása céljából a véres események huszadik évfordulójához közeledve, s melybe a belgrádi médiumok betekintést nyertek, elítélnék a népirtás tényének minden tagadását, az ENSZ-tagállamokat pedig arra szólítanák fel, hogy már az oktatás során alapos ismereteket nyújtsanak a jövő generációinak arról: mi is a népirtás.

A Politika belgrádi napilap témával foglalkozó cikkében azt emelte ki, hogy a brit szövegben harmincöt helyen fordul elő a népirtás fogalma, de csak három esetben említik a megbékélést. A tervek szerint július 7-én terjesztenék a Biztonsági Tanács elé a javaslatot, négy nappal a jubileumi megemlékezés előtt. London a régió államaihoz már eljuttatta a szöveg elsődleges verzióját, Belgrád azonban mindeddig tartózkodott attól, hogy bármilyen reakciónak is hangot adjon.

Egy négyoldalas dokumentumról van szó, melynek bevezető részében megállapítják, hogy a hágai törvényszék Radislav Krstić ellen 2004. április 19-én kimondott ítéletében megállapította, hogy Srebrenicában népirtást követtek el, s ugyanezt konstatálta a Nemzetközi Büntetőbíróság is 2007. február 26-i döntésében. „Több tízezer nő, kislány, férfi, kisfiú vált nemi erőszak áldozatává a bosznia-hercegovinai harcok során, beleértve a srebrenicai leszámolásokat is” – fogalmaz a határozatjavaslat.

Tizenhárom pont elfogadását javasolja a BT tagállamainak, közöttük azt, amelyben általános jelleggel elítélnek minden népirtást, emberi jogok minden megsértését és a nemzetközi humanitárius jogok tiszteletben nem tartásának valamennyi esetét. A következő pont magát a srebrenicai népirtást ítéli el, a harmadik pedig ennek a népirtásnak minden tagadását. A pontok között szerepel olyan is, amelyben a boszniai háborúk minden áldozatának családtagjaival való mély együttérzésről van szó, amelyben felszólítanak a még fel nem göngyölített bűncselekmények kivizsgálására. A népirtás elleni harc állandó folytatására ösztönzik az ENSZ tagállamait, felszólítják a népirtásról és annak szankcionálásáról szóló nemzetközi konvenciónak az aláírására azokat az országokat, amelyek az eddigiekben ezt elmulasztották megtenni. Minden államot a hágai törvényszékkel való együttműködésre kérnek, fontosnak tekintik a megbékélés folyamatának támogatását, melyet dialógussal és a múlt történéseivel történő szembenézéssel lehet elérni. Olyan oktatási programok kidolgozását kérik a tagállamoktól, melyek lehetővé teszik már fiatalkorban a népirtás fogalmának, jelentésének megismerését, az etnikai tisztogatások múltjának abszolválását annak érdekében, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg ilyen esetek. Az utolsó pontok elsősorban a megelőzésre fektetik a hangsúlyt, s útmutatót fogalmaznak meg a nemzetközi szervezet számára a hatékonyabb jogvédelem érvényesítése érdekében.

DODIK AZ OROSZ VÉTÓBAN REMÉNYKEDIK

Miközben Szerbia egyelőre hallgat a bejelentett rezolúció kapcsán, Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke már bejelentette, hogy Oroszország segítségét fogja kérni a Biztonsági Tanácsban. Úgy fogalmazott, hogy Szergej Lavrovhoz fordul majd, akitől a határozat megvétózását kéri majd. Ennek érdekében tárgyalni is fog az orosz diplomácia vezetőjével holnap Szentpéterváron. Úgy értékelte, hogy a határozat tovább növeli a feszültséget majd az entitások között. Megállapította, hogy már most egyértelmű: Bosznia-Hercegovinában nem fog kialakulni egy egységes álláspont a brit dokumentum kapcsán, melynek célja „kvázi-igazságok erőltetése és a tragédia politikai síkra terelése”. „Ha már a megbékélés a cél, miért nem tesz senki említést arról a három és félezer szerb áldozatról, akik ugyancsak Srebrenica térségében veszítették életüket Naser Orić csapatainak következtében” – tette fel a kérdést Dodik.

Alexej Puskov, az orosz állami Duma külügyi bizottságának elnöke szerint a Nyugat Szerbiát akarja figyelmeztetni a rezolúció felvetésével, azt akarja üzenni: megvannak a módszerei a Szerbiáról kialakult kép és imázs tönkretevésére, amiért ez az állam nem volt hajlandó szankciókat bevezetni Oroszország ellen. Véleménye szerint nincs szükség egy ilyen dokumentumra, az ugyanis több kárt okozna, mint hasznot. A politikus szerint a határozat javaslata még egy célt szolgált: egymásnak akarja ugrasztani Szerbiát és a muzulmán vallású nemzetiségeket.

EGYOLDALÚ BÁNÁSMÓD

A köztársasági parlament ülésén Milovan Drecun, a Szerb Haladó Párt képviselője úgy értékelte, hogy a rezolúció Brüsszel és Washington több évtizedes egyoldalú politikájának a folytatása. Mint mondta, nem a kormány nevében beszél, hanem saját véleményének adott hangot. Kifogásolta, hogy a szerb áldozatokkal nem foglalkozik a dokumentum. Đorđe Milićević, a Szerbiai Szocialista Párt képviselője azt mondta, a kormány olyan döntést hoz majd, ami összhangban áll az állam eddigi álláspontjával, mely szerint a háborús bűnöket megfelelően kell szankcionálni. Borislav Stefanović, a Demokrata Párt frakcióvezetője szerint Szerbiának szembesülnie kell a srebrenicai történésekkel, s úgy értékelte, a hazai diplomácia most sem készült fel kellőképpen ennek a rezolúciónak a kezelésére. A Szerb Radikális Párt arra szólította fel keddi közleményében az államvezetőséget, hogy ne fogadja el a határozatot, mert az Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság érdekeivel ellentétben áll.

ELUTASÍTANI, HA NEM ELÉG OBJEKTÍV

Steven Meyer amerikai Balkán-szakértő szerint a határozatnak figyelembe kellene vennie minden szemben álló fél áldozatait, s azt kellene megállapítania, hogy minden oldalon óriásiak voltak a veszteségek ezekben a borzalmas időkben. Véleménye szerint Belgrádnak támogatnia kellene a rezolúciót, amennyiben az ilyen jellegű lenne, ha azonban nem igazságosan tekint majd vissza a múlt történéseire, a leghatározottabban el kellene utasítania azt. A szerb kormánynak és a boszniai Szerb Köztársaság kormányának is ki kellene várnia a dokumentum végleges változatát, s annak fényében kellene meghozniuk a döntést – értékelte. Szerinte a nyugati államokat is felelősség terheli mindazért, ami Srebrenicában történt, elsősorban azért, mert nem tettek meg mindent a háború megakadályozása érdekében akkor, amikor arra még lett volna mód. Ezt a felelősséget is el kell ismerni, tette hozzá. A Boszniában állomásozó holland kontingens felelőssége különösen nagy, fogalmazott, hiszen nem végezték munkájukat el úgy, ahogyan azt békefenntartó csapatoknak tenniük kell ilyen körülmények között.