Ön szerint a Brice Taton meggyilkolásával vádolt személyek elleni eljárás kihatással lehet-e a szerbiai fudballhuliganizmus megfékezésére?
- Semmi nem fog megváltozni 70% (239 szavazat)
- Igen, bizonyosan lecsillapodnak a szurkolók egy időre 17% (58 szavazat)
- Nem, csak olaj lesz a tűzre 13% (45 szavazat)
Talán többen is emlékeznek arra a Juszt László által készített Kékfény című adásra, amelyben a vádlott perceken át mesélte, hogyan nézett ki a kocsmai verekedés, ki kinek a fejéhez vágta a széket, az asztalt, az üveget vagy éppen azt a használati és később már használhatatlan tárgyat, ami épp a keze ügyébe került. Ez talán még nem is annyira érdekes, hogy az ember elméjében jó mélyen elraktározódjon a bejátszás, de az, ami a végén történt, felejthetetlenné tette számomra az esetet, hiszen a vádlott utolsó mondata így hangzott:
– Hé, de tisztázzunk le valamit. Én ott se vótam!
Valahogy így közelítik meg a témát azok a személyek is, akiket a francia Brice Taton megölésével vádolnak. Mint ismeretes, szeptember 17-én az Európa Liga csoportkörében, Belgrádban megrendezett Partizan–Toulouse labdarúgó mérkőzés előtt, a 28 éves francia szurkolót a szerb fővárosban olyan súlyosan bántalmazták, hogy tíz nappal később belehalt a sérüléseibe. A 14 vádlott közül egy (Stefan Veličković) vallotta azt, hogy a verekedés idején Új-Belgrádban tartózkodott, a többiek azt mondták, hogy ott voltak a tett színhelyén, de nekik semmi közük a gyilkossághoz, míg ketten, Đorđe Prelić és Dejan Puzigaća szökésben vannak. Az első számú vádlott, az Alcatraz szurkolói csoport vezetője, aki a Put Kosárlabdaklub edzője, Ljubomir Marković azt mondta a bíróságon, hogy Prelićtyel elment meginni egy italt, de nem vettek részt a verekedésben. Ivan Grković, akit szintén azzal vádolnak, hogy egy csoportot szerveztek, amelynek köze volt Taton megveréséhez, azt vallotta, hogy a másik szökésben levő vádlott, Puzigaća telefonon közölte vele, hogy „franciákat szimatolt a városban”, de ő ezt nem úgy fogta fel, mint felhívás a verekedésre. Szerinte a politikusok nyilatkozatai miatt valamennyiüket 40 év börtönre ítélik majd, de bízik abban, hogy a bíróság a bizonyítékok, a tanúvallomások alapján dönt. Vladan Suvajac elmesélte, hogy a Terazije parkban voltak, amikor egy ismeretlen férfi orvosi maszkot adott a kezükbe, aztán pedig valaki azt mondta, hogy az Obilićev venacra kell menniük.
Lehetne még szemezgetni, de teljesen felesleges, hiszen a fent leírtakból egyértelműen kiderül, hogy mindegyik vádlott tagadja az ellene felhozott vádakat.
Olyan országban élünk, ahol (nemcsak) a fővárosban életveszélyes labdarúgó mérkőzésre menni. Bizonyíték erre a kupa elődöntője, hiszen a C. zvezda–OFK Beograd találkozón egy szurkolót lőfegyverből leadott golyó sebesített meg, a Partizan–Vojvodina mérkőzésen pedig fáklyával találtak el egy fotóst. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyon sok férfinak, miközben a televízión nézi az angol vagy a német bajnoki meccseket, az a vágya, hogy szombat délután ő is elmenjen a családjával egy focimeccsre. Ez egyelőre csak álom, hiszen még az alsóbb ligákban is sokszor hallunk vitákról, amelyek sokszor verekedéssel fejeződnek be. Ki hajlandó a saját és a családja életét kockáztatni, csak azért, hogy élőben lásson egy szép cselt, egy nagy gólt?
Nemrég tíz év börtönbüntetésre ítélték Uroš Mišićet, aki egy 1000 fokon égő fáklyával próbált megölni egy civil ruhás rendőrt. Nem lényegtelen, hogy ez volt a legkisebb kiszabható büntetés, s azt sem szabad elfelejteni, hogy a 2007-ben történt eset után a C. zvezda játékosai az „Igazságot Urošnak” feliratú pólóban futottak ki melegíteni a Jagodina elleni mérkőzésen.
Az olvasók szavazataiból is világos, hogy a legtöbben úgy gondolják, a francia drukker meggyilkolásával vádolt személyek elleni eljárás semmiféle változást nem eredményez majd: a szurkolói rendbontásoknak, a verekedéseknek, a gyilkossági kísérleteknek folytatása következik...
A Brice Taton meggyilkolásával foglalkozó bírósági per április 21-én kezdődött Belgrádban. Az első nap a tárgyalóteremben nem voltak jelen az elhunyt Taton szülei, Alain és Suzanne, mivel a vulkáni hamufelhő miatt nem szállt fel a repülőgépük. Azon a szerdán a belgrádi igazságügyi palotában csak azért jöttek el valamivel több mint kétszázan, hogy tapssal biztosítsák támogatásukról a vádlottakat. Az elhunyt szurkoló szülei pedig megköszönhetik a sorsnak, hogy nem voltak jelen, nem kellett átélniük azt, hogy a fiuk meggyilkolásával vádolt embereket egyesek tapssal bátorítják. Jó helyen, biztonságban vannak ők ott, a távoli Toulouse-ban, Szerbiában pedig minden megy a megszokott módon, ahogy az Alvin és a mókusok együttes is énekli:
„Semmi nem változik, minden úgy marad,
A tempó egyre lassul, semmi nem halad.
Hiszen szarnak rá, hogy tilos és hogy nem szabad,
Hogyha rendőrt lát, már senki nem szalad.”
