Az idén már 21 nő vált gyilkosság áldozatává Szerbiában, jelentette ki a FoNet hírügynökségnek adott nyilatkozatában pénteken Vesna Stanojević, a szerbiai menedékházak koordinátora. A legnagyobb gondnak azt tartja, hogy mindenki csak a nők elleni erőszak következményeivel foglalkozik, de szinte senki sem beszél az előzményekről, a kiváltó okokról. Rámutatott arra, hogy tavaly 24 nő esett áldozatul, s az idén máris megközelítettük ezt a számot, noha még hónapok maradtak az év végéig, aggasztóak tehát a számok. Mint mondta, mi továbbra is arról beszélünk, hogy minden második nő pszichikai erőszaknak van kitéve, ezek az adatok azonban egy tizenöt évvel ezelőtti kutatás eredményei: részletes felmérés kellene az idei népszámlálással párhuzamosan. Egy meglehetősen széles körű szociológiai kimutatásra is szükség lenne, mert a statisztikai adatok éppen csak súrolják a valóságot, nem kutatnak a nyomok után.
Stanojević emlékeztetett egy korábbi esetre, amikor a férj egy családi ünnepség után ölte meg feleségét, amíg a nő a hintán ült. A médiában olyan kijelentések jelentek meg, miszerint „senki sem gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet”, „teljesen kiegyensúlyozottnak tűnt a párkapcsolatuk”. Utána derült ki, hogy az asszony többször tett feljelentést bántalmazás miatt, de az esetet nem oldották meg, ott hevert valamelyik fiókban. Közölte, nem ezen a konkrét példán van a hangsúly, hanem azon a sablonon, amelynek a következtében az efféle halálos kimenetelű esetek megtörténhetnek.
Vesna Stanojević kiemelte, egy bonyolult társadalmi problémával állunk szemben, mert sokan már „megtanultak” együtt élni az erőszakkal, gyerekkoruktól fogva láthatták, ahogyan az apa veri az édesanyát, a nagyapa a nagyanyát, a fivér a nővért, s egyszerűen nem is találják furcsának, ha hasonló bánásmód jeleit tapasztalják később a környezetükben. Vannak viszont olyan nők is, akik tisztában vannak azzal, hogy az, ami velük történik, nem normális, s tenni akarnak ellene. Ezeknek a nőknek hatalmas segítségre van szükségük, értékelte a menedékházak koordinátora.
A menedékház elhagyását követően a nőknek anyagi stabilitásra van szükségük ahhoz, hogy önálló életet tudjanak élni, hogy a gyermekükre vigyázzon valaki, mert nem mehetnek el munkára úgy, hogy magára hagyják a babát. Éppen ennek hiánya miatt sokan visszatérnek az erőszaktevőhöz, bár az utóbbi időben az ilyen esetek aránya csökken, százból kilencen döntenek ekképpen. A menedékházaknak nemcsak biztonsági, hanem szociális problémákkal is foglalkozniuk kell, fűzte hozzá Stanojević.
