Lakat az ajtón: Tisza mozi
Két évvel ezelőtt, 2008-ban lett volna százéves a zentai mozi. A jeles évfordulóról viszont senki sem emlékezett meg, abból az egyszerű okból kifolyólag, mivel addigra a város utolsó filmszínházára is lakat került. Pedig egykoron a mozibajárás óriási népszerűségnek örvendett a zentaiak körében, voltak előadások, amelyekre órákkal a vetítés előtt sorba kellett állniuk a nézőknek, hogy jegyet kaphassanak az előadásra, s nem egyszer megtörtént az is, hogy többeknek csalódottan távozniuk kellett, mivel számukra már nem jutott belépő. Azóta viszont rengeteg víz lefolyt a Tiszán. Írásunkban röviden ismertetjük a zentai mozik történetét, a dicső kezdetektől egészen a szomorú végig.
A pionírkorszak és az aranykor
A zentai mozik hőskorát egészen 1973-ig Katona Pál, a Zentai Múzeum egykori igazgatója dolgozta fel a város egyik monográfia füzetében. A monográfia szerint az 1908 előtti években különböző, filmeket vetítő testületek vendégszerepeltek Zentán, amelyek 2–5 napig, de olykor egy hétig is szórakoztatták a közönséget, majd pedig a budapesti Urania Magyar Tudományos Színház zentai fiókegyesületében, ezt követően pedig a Katolikus Legényegylet nagytermében tartják a vetítéseket, 1908-ban pedig Uránia Mozgó elnevezéssel megszületett az első állandó zentai mozi. Négy évvel később a Royal szálloda dísztermében megnyílik a város második mozija is Royal Mozgó elnevezéssel, 1916-ban pedig az egykori nagyvendéglő színháztermében kitárja kapuit az Apolló Mozgó mozi is. Az elkövetkező években a Tisza-parti városban, különböző elnevezésekkel két-három filmszínház fogadta a filmek szerelmeseit. A felszabadulást követően 1944. november 10-vel van keltezve az első adat, amely szerint Božidar Matić megbízást kapott az Olimpia mozi üzemeltetésére, a három évvel későbbi bejegyzések szerint pedig Zentán két mozi, az Olimpia és a Volga működött, ezek közül az Olimpia 1948-ban az Október 8. nevet vette fel, a későbbiekben pedig a Volgát is átkeresztelték Tisza mozira. Ezeknek a moziknak az aranykora a múlt század ötvenes éveire tehető, mivel a televíziós készülékek elterjedésével a mozik bevétele érezhetően megfogyatkozott a mozilátogatók száma s ezzel párhuzamosan a bevétel is alaposan megcsappant, annyira, hogy 1961 végén 118 851 dináros veszteséget könyveltek el, amit a vállalat saját eszközökből fedez. A következő évben tovább romlik a mozik anyagi helyzete és ezért a Községi Népbizottság elrendelte a vállalat felszámolását, a mozikat pedig először az egykori Munkásegyetemhez, majd pedig a Művelődési Házhoz csatolták. A kiadványban a szerző a zentai mozik s a zentai filmkedvelők kapcsán többek között megjegyezte azt is, hogy a mozi megnyitását követően a zentai közönség megszerette a filmet. A kiadványban foglaltak szerint volt, hogy csak kettő, illetve három mozi tudta némileg kielégíteni az érdeklődést, s a zentaiak igényes publikumnak bizonyultak, akik szerették, illetve lelkesedtek a szenzációért.
Happy end nélkül
A zentai mozik története, ellentétben a közönség számára bemutatott legtöbb filmmel, happy end nélkül ért végett. A múlt század nyolcvanas éveinek végén lakat került az Október 8. mozira, a kilencvenes években pedig ideiglenesen a Tisza mozi is bezárt. A filmszínház a 21. század első éveiben ugyan újra kitárta kapuit, de végül 2008-ban végérvényesen lakat került a filmszínház kapujára, a mozitermet pedig az újjáépített Royal szálloda tulajdonosának adta ki bérbe az akkori önkormányzat.
Egy új mozi működtetése többször is felmerült a zentaiakban. Többek között a színház épületének a felújítása során is az elképzelések közt szerepelt egy kisebb mozi kialakítása, s az eredeti felújítási tervben is előrelátták mindezt, de végül is kimaradt a terv végleges változatából.
Egy kisebb mozi kiépítésének a gondolata felmerült a famózus „Mercator-ügy” kapcsán is.
Mint ahogyan akkoriban napilapunkban is beszámoltunk róla, a Tisza-parton, a Révész szoborral szemben lévő telket, az akkori zentai elöljárók azzal a feltétellel ítélték oda a licitáción, egyébként a többi résztvevőnél jóval kevesebbet ígérő vállalatnak, hogy az, az üzletközpont mellett kiépít többek között egy mozitermet is. Az egyedüli bibi az egésszel csupán az volt, hogy mindez nem szerepelt a nyilvános bérbeadási pályázatban, s ennek alapján az egyik, a pályázaton úgyszintén résztvevő cég jogosan fellebbezett a számára kedvezőtlen döntés miatt. A későbbiekben megrendezett nyilvános licitációt követően pedig már nem volt napirenden a mozi kiépítésének ötlete.
Azóta a zentai filmkedvelők egyedül a magyarországi filmek évente megrendezett vajdasági szemléjén, illetve Csillik Blanka film- és médiaszakos bölcsész filmklubjának a vetítésein hódolhat a közösségi filmnézés örömeinek. Akik viszont nem elégednek meg a kéthavonta egyszeri filmnézéssel, akkor a „független filmterjesztőktől”, vagyis a kalóz DVD-ket árusító személyektől vásárolhatnak filmeket, vagy pedig a közelben lévő nagyvárosok mozijaiban hódolhatnak szenvedélyüknek.
A téma kapcsán felkerestük Édes Katalint, a községi tanács oktatásért és művelődését felelős tagját is, s kíváncsiak voltunk, hogy ő szükségesnek látja-e egy mozi működtetését városunkban, illetve szerinte milyen filmszínházra lenne szüksége a zentaiaknak. A tanácsnok kérdésünkre elmondta, hogy személyes véleménye szerint szükség mutatkozik ilyen intézményre. Édestől egyébként megtudtuk azt is, hogy ő is hódolója a hetedik művészetnek, s régebben megtörtént, hogy hetente két filmet is megnézett a filmszínházakban. A tanácsnok elmondta azt is, hogy nemrég ellátogatott egy kisebb szabadkai moziba, s ekkor kezdett el gondolkozni azon, hogy városunkban hol is lehetne egy ehhez hasonló filmszínházat kialakítani.
A zentai mozikról nyilatkozott Kovács Nándor, a Thurzó Lajos Közművelődési Központ megbízott igazgatója is, akitől megtudtuk, hogy már az elődje idejében sem volt rentábilis fenntartani a filmszínházat, mivel annyira kevesen látogattak el ide. Ennek kapcsán Kovács megjegyezte, hogy hasonló a helyzet a Zentától sokkal nagyobb városokban is. A zentai közművelődési központ igazgatója viszont megemlítette azt is, hogy mindezek ellenére a távlati terveik közt szerepet kapott az is, hogy a művelődési ház kiállítótermében valamilyen moziszolgáltatást nyújtsanak a zentaiak számára.
A téma kapcsán felkerestük a Filmklub vezetőjét, Csillik Blankát is, aki szerint az emberek leszoktak a moziról és nem szívesen fizetnek azért, amit – az illegális letöltési lehetőségekre gondolva – otthon ingyen is megnézhetnek.
Blanka ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy teljes egészében egyetért Fellini híres aranyköpésével, miszerint a „mozi nagy”, mivel igazából semmi sem pótolja a moziélményt és a szélesvásznat, ha csak a mondás méretbeli vonatkozását tekintjük. A több mint két éve működő Filmklub kapcsán Blankától megtudtuk, annak ellenére, hogy ugyan nem állíthatja azt, hogy sokan látogatják vetítéseit, de mégis vannak visszatérő vendégei, ugyanakkor minden alkalommal új arcok is felbukkannak ezeken az összejöveteleken. Egyébként a klub vezetője szerint ezeken a művészetileg értékes filmek bemutatásain nem is a látogatottságot tartja leglényegesebbnek, hanem azt, hogy a vetítést követően sokszor kellemes, gondolatébresztő beszélgetések alakulnak ki.
