Péterrévével átellenben, a Tisza bánáti oldalán két árterület húzódik, a Liba és Mérgespuszta (Ljutovo). A közel 2000 hektár, nagyobbrészt megművelhető termőföldből 850 kitűnő minőségű rét a Libán van, ahol zömmel péterrévei termelők gazdálkodnak. Mindkettőt nyári gátak védik, de idén mindegyiket elvitte a víz. Mérgespusztánál a törökbecsei önkormányzat támogatásával – azzal az indoklással, hogy itt sokkal rosszabb volt a gát állapota – megjavítják a töltést. A Liba a törökbecsei önkormányzat pénzügyi és az óbecsei önkormányzat politikai „foglya”: utóbbihoz adminisztratíve, előbbihez „közéletileg” nem tartozik.
A Libában 850 hektáron szántót, veteményest és gyümölcsöst pusztított el az árvíz. A termelők egy ideig homokzsákokkal erősítették a nyúlgátat, és egy hétig védték a területet, mindhiába: az ár június 17-én áttört a gáton, és a víz elárasztotta a Libát: töltéstől töltésig mindent elvitt, volt, ahol fél méterig, volt, ahol háromig állt a víz – föld nem maradt szárazon.
Az ár ráadásul sokáig elhúzódott, a terület 40-50 százaléka még most is víz alatt van: a Tisza itt 200 méter széles, az összefüggő vízsáv pedig a Libán még mindig 300–400 méter közötti, és épp a nehezebben művelhető parcellák vannak még mindig víz alatt.
Horváth Dezső termelő 16 hold földet művel ezen a területen, elmondása szerint a Liba egészén legalább 1 millió eurós kár keletkezett. A természeti csapás a 200 tulajdonos mellett azokat az idénymunkásokat is érinti, akiket őszig nem tudnak foglalkoztatni a termelők:
– Megnyitottuk ugyan a Liba alsó részén a gátat, de sajnos mélyíteni is kell. Mivel a kikindai DTD-nek gondjai vannak a falvakban, városokban is, csak a jövő héten tudják ezt a munkát elvégezni. Tavaly készült el egy hat kilométer hosszú, öntözésre és lecsapolására alkalmas csatorna, de ez sem működik teljes kapacitással, itt ugyanis az alvállalkozók végeztek kifogásolható munkát: csőhiba miatt a víz nem úgy folyik el, ahogy kellene. Ha nem így lenne, ilyen vízállásnál másodpercenként fél köbméter víz is kifolyna… A kivitelezők ugyan helyrehozzák majd a hibát, de mivel elázott talaj és mélyen vannak a csövek, jelenleg sem tudnak rajta dolgozni, egy-két hetet várni kell a javítási munkálatokkal – meséli Horváth Dezső.
A csatornaproblémánál azonban sokkal nagyobb gond a gát: a szakadás után, amikor már elöntötte a víz a Libát, még egy helyen áttört a víz rajta. Ezen a két ponton helyre kell hozni, de a 11 kilométeres gáton több helyen keletkezett hol méteres, hol félméteres szakadás, ezeket is javítani kell.
– Törökbecsének két árterülete van, mindkettőn biztos nem tudja finanszírozni a károkat, mi az óbecsei önkormányzatban bízunk, mivel a Libát 80 százalékban péterrévei lakosok művelik meg. A Vajdasági Vizeknek is támogatnia kellene a gát javítását – bizakodik Horváth Dezső. – Október elején kellene búzát vetni, akkorra kell a töltést megjavítani, hogy az őszi vetéseket már ne fenyegesse semmi. Addig a víznek is el kellene tűnnie innen, hogy december elején a most víz alatt álló területeken is el tudják végezni a téli szántást – ezek ugyanis nehezen művelhető földek, tavaszi szántásban vagy terem itt, vagy nem…
Ahhoz, hogy a víz egy hónapon belül eltűnjön a Libáról, a megépült csatornát és a gátat is helyre kell hozni, a töltésnél pedig 30 méter hosszan össze kellene kötni a Liba és a Tisza felé épült kanálisokat.
– Árterületre senki nem áldoz sokat – ahányszor szakad a töltés, mindig javítani kell. Olyan megoldás lenn jó, amellyel a gát a víz után is stabil maradna. A nyúlgátakat azonban senki nem támogatja, így elég reménytelen a helyzet. A töltést számításaink szerint 6 millió dinárból lehetne megjavítani: mivel fás és a gaz is benőtte, először taruppolni kell, hogy lássuk, milyen állapotban van. Ebből a pénzből a 3 szakadást is be lehetne tömni – fűzi hozzá Horváth Dezső.
A legtöbb földje itt Illés Jánosnak van, ő főleg konyhakertészettel foglalkozik. Átvészeljük, és kezdjük újra, mondja. Fájlalja, hogy míg Szerbiában sok helyen kaptak támogatást a földművesek, errefelé az árvízkárosultaknak még biztató szavakból sem jutott.
– A legidősebb lakosok sem emlékeznek olyanra, hogy június 17-én menjen be a Libára a Tisza. Késő volt, minden földön ekéztek, permeztek már, a termést kellett volna szedni. Utoljára ilyen súlyos helyzet 2006-ban volt, akkor viszont még nem volt teljesen beültetve, lepermetezve a termés, szinte csak nekünk vitte el a korábban elvetett konyhakerti veteményt a víz. Akkor kártalanítást is kaptunk. Most, amikor mindent elvitt a víz, senkire sem számíthatunk – teszi hozzá Illés János.
Tomislav Ratković, a törökbecsei önkormányzat helyi gazdaságfejlesztési tanácsosa is megerősíti: a Libán lévő nyúlgát helyrehozását az önkormányzat nem tudja támogatni, a kártérítések ügyében pedig: a község illetékesei a köztársasági kormányhoz fordultak támogatásért. Kérdésünkre, hogy mikorra remélnek visszajelzést, és a Libások is számíthatnak-e majd segítségre, lapzártáig nem kaptunk választ.
