Ismét melegfelvonulást terveznek Belgrádban: az október 10-ére meghirdetett eseményt megelőző héten Újvidéken, Nagybecskereken, Óbecsén és Nišben is népszerűsítik a központi felvonulást. Óbecsén pénteken este tartottak kisebbségi kérdésekről kerekasztal-beszélgetést a Városi Színházban. A rendezvény ellen szurkolói csoport petícióval, politikus nyílt levéllel tiltakozott, és a közvélemény is megosztott. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus Magyarországon az egyik legkompetensebb személy a témában: a géntudomány elismert szaktekintélye, aki nyíltan kiáll vállaltan homoszexuális fia, Gábor mellett is:
– Már a megnevezés maga is problémás: amíg nálunk még „buzizás” folyik, addig Amerikában ezt nemi orientációs eltérésnek nevezik, ők saját magukra pedig leginkább a meleg kifejezést használják. Az első kutatásokat is az Egyesült Államokban végezték a hatvanas években. Jelenlegi ismereteink szerint a férfi nem orientációs eltérés népességbeli gyakorisága 4 százalék, míg a leszbikusságé 2 százalék. Egy állapot vagy betegség örökletességének a vizsgálatára az ikermodellt használják a tudósok, az egypetéjű ikreknél a genetikai azonosság ugyanis 100, a kétpetéjűeknél pedig 50 százalékos. A vizsgálatok egyértelmű eredményekhez vezettek: ha az egypetéjű ikerpár egyik tagja homoszexuális, 50 százalékos volt a valószínűsége annak, hogy a másik is az. Kétpetéjű ikerpár esetében ez az arány 20 százalék. Nagyon erős hajlamról van tehát szó, amit el lehet nyomni. A genetikai családfakutatások során az is kiderült, hogy a fivérekben 15 százalék körüli a homoszexualitás előfordulása, de apai ágon nem gyakoribb az átlagnál. Ezzel szemben anyagi ágon a nagybácsikban és az anyai unokaöccsökben 8 százalék körüli volt az előfordulás. Ennek alapján 1993-ban egy New-York-i kutatócsoport az X-kromoszóma feldolgozása során megtalálta azt a gént, amely szerintük a homoszexuális hajlamért felelős. Olyan öröklődési modellről van tehát szó, ami az édesanyában lappang, és a fiúgyermekben megjelenő hajlamért felelős, így megszüntethetni sem lehet – ha erre teszünk kísérletet akár pszichoanalízissel, akár elektrosokkal, ezek az emberek egész életükre boldogtalanok lesznek.
Ha a teljesen azonos kromoszómaállományú egypetéjű ikreknél előfordul homoszexuális-heteroszexuális páros, ez azt jelenti, hogy a homoszexualitást nem váltották ki pszichoszociális hatások, vagy „csak” az elfojtás működik?
– Azt gondolom, hogy elfojtásról van szó – sokan egész életükön át ezt teszik és boldogtalanok. A kisebb közösségekre – kisvárosokra, falvakra – különösen jellemző, hogy kivetik magukból a kisebbségeket. Nagyon erős pszichológiai megerősítés kell ahhoz, hogy valaki felvállalja homoszexualitását.
Az örökbefogadásos modell, amelynek során homoszexuális testvérek mellé egy genetikailag nem rokon fiút fogadtak örökbe, azt mutatta, hogy a homoszexualitási arány ilyen esetekben 5-7 százalékos, azaz magasabb, mint a kontrollérték. Az ilyen jellegű szerzett vagy tanult homoszexualitás mivel magyarázható?
– Egy heteroszexuális férfiből nem lehet homoszexuálist csinálni – a börtönökben tapasztalt jelenség egészen más, ott egy borzasztó erős nemi ösztön kiéléséről van szó. A melegek 2/3-a megházasodik, mégsem lesz homoszexuális a fiuk. Örökbefogadott homoszexuális gyermek esetében azonban a szokásos testvérgyakoriság 10 százalékos. Ezt az ember nem teljesen érti, mert genetikai hajlam nélkül nagyon nehéz valakiből homoszexuálist csinálni. Erre nem tudom a választ.
Mivel magyarázható a művészek körében magasabb, 10 százalékos arány?
– A homoszexuálisoknál nem annyira nyilvánvaló a férfiakra jellemző bal agyfélteke-dominancia – az ő esetükben a két agyfélteke között összeköttetést jelentő kérgestestben 34 százalékban több a rost, tehát a két agyfélteke között sokkal erőteljesebb a kapcsolat. Mivel a kreativitási központ a jobb agyféltekében van, homoszexuális férfiak sokkal szabadabbak, „gátlástalanabbak”: így már érthető, miért volt Shakespeare, Leonardo da Vinci, Csajkovszkij, Michelangelo és sok más fantasztikus művészember homoszexuális. Amerikában ezt a jelenséget fel is használták az elfogadottság növelésére oly módon, hogy ikonok vállalták nyilvánosan a másságukat. Nálunk erre még nem hajlandó a művészvilág és az értelmiség, mondván: a magyar társadalom még nem érett meg erre.
Ma mégis sokkal transzparensebb lett a homoszexualitás. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy emiatt sok fiatal kíváncsiságból, „trendiségből” vagy a valahova való tartozás vágyától hajtva mégis belemegy homoszexuális kapcsolatokba?
– Sok igazság van abban, amit mond: egy hiperszexuális fiatal, aki keresi önmagát, letesztel ezt-azt. Az angol fiúkollégiumokban ez a jelenség egy jól ismert dolog volt: a srácok „kipróbálták” egymást, de nem lettek homoszexuálisok. Ennek a jelenségnek „modern korunkban” három korszaka volt: először bűnözőknek tartották a melegeket, aztán elmebetegeknek, majd a hetvenes években az amerikai pszichiátriai társaság kimondta: egy biológiai kisebbségről van szó. Ezután 5 százalékra emelkedett a homoszexuálisok aránya, de csupán a rejtőzködők vállalták fel másságukat.
Előszeretettel hivatkoznak sokan az ókori görögökre, de akkoriban (például a meleg katonai alakulatokban) férfi szeretett férfit. Ma nemi identitászavar is tapasztalható az egyneműek párkapcsolatában. Nem jár ez sok esetben személyes identitászavarral?
– A platóni időszak alapvető koncepciója az volt, hogy a nőket annyira másodrendű állampolgároknak tekintették, hogy egy magas intellektualitású férfi csak a gyermeknemzés miatt „alacsonyodott” le a nőhöz. Ma már tudjuk, mekkora félreértés ez. A homoszexuális férfiak azt állítják, hogy a mai kapcsolatokban ők egyenrangú felek, és jómagam is inkább a leszbikusoknál érzek ilyen szerepváltást. Ezek persze nem tudományos, hanem személyes tapasztalatok.
Magyarországon általában botrányok és atrocitások kísérik a melegfelvonulásokat. Szerbiában a fenyegetések miatt eddig kétszer fújták le a beharangozott rendezvényt. Önnek erről mi a véleménye?
– Én sokat vitatkoztam a fiammal erről, mert én ezekkel a megmozdulásokkal nem értek egyet, és féltem is őt. Mi még egy annyira intoleráns társadalom vagyunk, hogy nem kellene provokálni és utcára menni, különösen nem úgy, ahogyan azt Budapesten teszik. Gábor fiam szerint a nyugati társadalomban így tudták elfogadtatni a homoszexualitást olyannyira, hogy ott már miniszterek is nyíltan vállalják másságukat. Szerintem olyan társadalmakban, mint a magyar és a szerb, apránként és csendben, diplomatikusan kellene elfogadtatni ezt a biológiai kisebbséget.
A génteóriának milyen veszélyei lehetnek? A magzatról a terhesség 10. hetében megállapítható, hogy homoszexuális lesz-e, de a génmanipuláció is felvet súlyos tudományos-etikai kérdéseket.
– A gépmanipulációtól nem félek, mert a kromoszómaszerkezet rendkívül bonyolult rendszer. Viszont Magyarországon 5000 nőt – ráadásul zömmel védőnőket, pedagógusokat – kérdeztünk ki arról, mit tenne, ha magzatáról kiderülne a homoszexuális hajlam, és 93 százalékuk azt mondta: megszakíttatná a terhességét. Az előítéletek és tolerancia terén még sokat kell fejlődni társadalmunknak. Meg kell tanulnunk: mindenki lehet értékes ember.
