A közelmúltban egy nagykikindai többszörös véradó elég szokatlan módon fejezte ki elégedetlenségét azzal szemben, hogy az állam milyen mostohán is bánik vele és a többi jótékonykodó emberrel.
Történt ugyanis, hogy Bicók Antal 105-szörös nagykikindai véradó ellátogatott a helybéli fogászatra, hogy kihúzzák a fogát. Amikor azonban közölték vele, hogy többszörös véradóként is 1000 dinárt kell kifizetnie a foghúzásért, elkeseredettségében eldöntötte, hogy inkább hazamegy és saját maga húzza ki a fogát.
– Szó sincs tiltakozásról, csupán rosszul esett, hogy annak ellenére, hogy harmincöt éve tagja vagyok a Vöröskeresztnek, se nekem, se pedig a többi véradónak nem biztosít semmilyen kedvezményt az állam – nyilatkozta telefonbeszélgetésünk alkalmával Bicók, aki megjegyezte, hogy 10 évvel ezelőtt egy protézist díjmentesen készítettek el neki mert véradó volt.Most viszont szinte mindegyik egészségügyi szolgáltatásért fizetnie kell. Mint mondta a véradónak nem kell vizitdíjat fizetni és a vizsgálatok alkalmával soron kívül behívják őket. Bicók többek közt megjegyezte azt is, hogy szerinte igazán jó lenne, hogy amennyiben szükségük van komolyabb orvosságokra, akkor azt is fedezné az állam a véradóknak.
A nagykikindai véradótól megtudtuk azt is, hogy vérzsírproblémákkal küzd. Betegséges kezelésére ahavi gyógyszeradag mintegy kétezer dinárba kerül. Bicók elmesélte azt is, hogy amikor megkérdezte az orvosát, hogy mit csinálnak az általuk adott vérrel, az elmondta neki, hogy 21 napig lefagyasztva tárolják, ezt követően pedig – amennyiben nem használták fel – orvosságokat készítenek belőle, ezeket pedig értékesítik. A nagykikindai véradó szerint éppen ezért jó lenne, ha a véradások után fizetne valamennyit az állam, azzal, hogy ezt a pénzt kizárólag egészségügyi célokra használhatnák fel a véradók. A nagykikindai véradótól egyébként megtudtuk, hogy a vele történtek ellenére véradó marad a jövőben is.
A téma kapcsán utánanéztünk, hogy régebben milyen kedvezményekben részesültek a véradók.1956-ig voltak olyan véradók, akik pénzt is kaptak, azóta azonban – a világ többi országához hasonlóan – önkéntes lett a véradás. Ugyanakkor a múlt század kilencvenes éveiben a hálareggelin és a két szabadnapon kívül a fogorvosi kezelés is ingyenes volt.
Manapság továbbra is két szabadnapra jogosult a véradó. Az viszont, hogy ezt miképpen tudják kihasználni, nagyban függ a munkáltatóik jóindulatától is. A kötelező egészségügyi biztosítással rendelkezők számára több egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor nem kell vizitdíjat fizetniük. A probléma csupán az, hogy az egészségügyi intézmények közül sok nem tartja be az erre vonatkozó rendeletet.
Ugyanakkor az Európai Unió területén hosszú hagyománya van a térítésmentes véradásnak. A www.eu-lex.hu honlapon található európai bizottsági jelentés szerint Franciaországban a véradományért nem adható sem közvetlen, sem pedig közvetett térítés. Tilos a készpénzes térítés, a vásárlásra vagy kedvezményre jogosító csekk, illetve bármely más olyan dokumentum kiállítása, amelyik harmadik fél által nyújtott kedvezmény igénybevételére jogosít. Tilos értékek ajándékozása, továbbá bármilyen segély vagy kedvezmény nyújtása is.
Az Egyesült Királyságban minden véradás önkéntes és térítésmentes, s Ausztriában sem fizetnek a véradóknak, Németországban pedig 2005 februárjában módosították a vérátömlesztésről szóló törvényt, amely kimondja, hogy a véradás ingyenes.
A jelentés szerint az önkéntes és térítésmentes véradás elve nem zárja ki a véradóknak nyújtott kompenzációt, amennyiben az a véradással kapcsolatban felmerült költségek térítését és a kellemetlenségek jóvátételét szolgálja. Az unió tagországai ugyanakkor különbözőképpen rendelkeznek a véradóknak járó szabadnapok kapcsán.
A Cseh Köztársaságban a munkavállalók a véradás és az orvosilag szükséges pihenés idejére távozhatnak el. Szlovéniában a munkavállaló szabadnapot kap a véradás napján, ezt a munkáltató az egészségbiztosítón keresztül kifizeti. Lettországban lehetőség van arra, hogy az egészségügyi intézményben vért adók a véradás másnapján pihenőnapot kapjanak. Ez a nap hozzáadható az éves fizetett szabadsághoz is, a kereset módosulása nélkül. Luxemburgban a munkáltatótól függ a munkahelytől véradás miatt távol tölthető idő hossza, azzal, hogy ez legfeljebb négy óra lehet. Máltán a munkáltatókat ösztönzik, hogy engedjék el dolgozóikat véradásra. Korábban egy nap szabadságot engedélyeztek véradás esetére, de ez a gyakorlat azóta megszűnt.
Franciaországban a szigorúan a véradással, a vérgyűjtő helyhez való közlekedéssel és szükség szerint az onnan való visszatéréssel, az esetleges orvosi vizsgálattal és anamnézissel, az orvosilag szükséges pihenéssel és uzsonnával töltött idő munkaidőnek számít és aszerint fizetendő, anélkül hogy ez térítésnek számítana. Hasonló a helyzet az étkezési hozzájárulással is.
Szlovéniában a véradás előtt és után uzsonnát kapnak a véradók, Magyarországon pedig a donort kalória- és folyadékpótló étkezés illeti meg abban az esetben is, amikor a vérvétel nem eredményezett felhasználható vérkészítményt.
