Miközben a Führer becenéven elhíresült Goran Davidović azt üzeni: esze ágában sincs hazatérni Olaszországból, hogy börtönbe vonuljon, addig Nagybecskereken azon tűnődnek, hogy miért veri őket az isten – immár neofasisztákkal is. Mert a napokban mindenki a neonácik randalírozásáról emlegette a Béga menti várost.
Aleksandar Marton: Már nem félnek a kárvallottak
Aleksandar Marton, a nagybecskereki városi képviselő-testület elnöke szerint az államnak reagálnia kell, és itt az alkalom arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák a nemrég elfogadott diszkrimináció-ellenes törvényt. Szerinte már az is előrelépés, hogy a kárvallottak vállalják a tanúskodást a támadók ellen, nem úgy, mint korábban, amikor rendszerint elhallgatták ezeket a támadásokat.
Az esetet ezzel akár lezártnak is tekinthetnénk, mert Nagybecskerek köztudottan csöndes, békés vidéki város. A rendőrségi jelentések szerint itt nem történik semmi rendkívüli. Távol esik a Niš–Belgrád–Újvidék–Szabadka főútvonaltól, amely köztudottan a drogkereskedők, leány- és embercsempészek, valamint egyéb bűncselekmények elkövetőinek az útvonala. Egyedül a NATO-bombázások idején volt itt kicsit „mozgalmasabb”, mert Nagybecskerek egyike volt azoknak a vajdasági városoknak, ahol a legsúlyosabb atrocitásoknak voltak kitéve az albán pékek. Ezeknek a támadásoknak a hátterét mindmáig nem tisztázták.
De a város nevét nyilván az sem öregbítette, hogy a helybeli Art projekt háromezer példányban megjelentette a Nemzeti Arcvonal esete (Slučaj Nacionalni stroj) című, náci eszméket propagáló könyvet, melynek szerzője Goran Davidović, a Nemzeti Arcvonal bejegyzetlen szervezet nem hivatalos vezetője, akit börtönbüntetésre ítéltek nemzeti, vallási és faji gyűlölet szítása miatt. Nyilván minden kiadó a maga anyagi boldogulását nézi, de hogy miért kellett megjelentetni a Mein Kampf-fal vetekedő irományt, azt csak a kiadók tudnák megmondani. Szabad-e kiadni egy ilyen könyvet, amikor fokozódnak a közbiztonsági problémák, egyre több a kábítószer-élvező, a gyerekek verekszenek az iskolákban? Nyilván, ha késve is, de törleszteni kell az elmúlt másfél-két évtized véres történéseinek árát. Ebben a legkevésbé van szükség egy ilyen „könyvre”.
A kiadvány miatt egyébként bírósági per is volt, amelynek végkimenetele az lett, hogy a bíróság dr. Vladimir Ilić professzor rágalmazásáért vétkesnek találta Ivan Danikovot, a nagybecskereki Art projekt kiadóvállalat szerkesztőjét és Dalibor Bunjevićet, a ház marketingmenedzserét (aki egyben a Zrenjanin helyi lap főszerkesztője), és a legkisebb büntetést rótta rájuk – figyelmeztetésben részesítette őket.
A belügyminisztérium szerint Szerbiában nincsen bejegyzett neonáci vagy fasiszta eszméket hirdető szervezet, de vannak „neonáci jelleget viselő nem formális csoportok”, mint amilyen a Nacionalni stroj, „Krv i čast stb. Ezeket elsősorban a nyugatellenesség, a nacionalizmus, az ideológiai kizárólagosság, a homofóbia, a liberális gondolkodásmód elvetése és nem utolsósorban a Radovan Karadžić és Ratko Mladić iránti hűség jellemzi.
Tehát Nagybecskereken sincsenek bejegyzett fasiszta és neonáci csoportok. A klerofasiszta csoportosulások közé sorolt Obraz (ismertetőjelük a vállukra tetovált Sava Nemanjić) Nagybecskereken a Jobb megelőzni, mint gyógyítani nevű, a homoszexuálisok elleni akciójáról és a srebrenicai asszonyok nagybecskereki beszélgetésén kirobbantott botrányáról híresült el. Egy évvel ezelőtt pedig egy fiatal szélsőséges (nem biztos, hogy az Obrazból való) egy antifasiszta rockkoncerten addig emelgette jobb karját a magasba, mígnem sikerült neki megszakítania a rendezvényt.
Miroslav Samardžić szerint a szélsőséges csoportok többnemzetiségűek
Miroslav Samardžić politológus szerint, ahol már több mint húsz éve gazdasági válság van, krónikus a munkanélküliség, ott fasizmus is van. A nacionalizmus és a sovinizmus pedig ideológiai alapot ad a szélsőségeseknek. A privatizáció Szerbiában brutális fosztogatássá változott, közben kompromittálva van a politika és értelmiségi elit. Ilyen káoszban és kilátástalanságban a dezorientált, rendszerint szétzilált családokból származó fiatalok szélsőséges szervezetekben találnak magukra. Tudomása szerint Nagybecskereken ténykednek szélsőséges csoportok, de nem lehetnek többen, mint más városokban – ráadásul ezek a csoportok nem csak egy nemzethez tartoznak.
Nagybecskereken vannak neonácik, akik nyilván tartják a kapcsolatot a belgrádi és az újvidéki elvbarátaikkal, de a helyi ténykedésük a sértő falfirkák írására, a hétvégi iszogatásra, esetenként valamelyik szerencsétlen útjukba kerülő megverésére korlátozódik. Úgy tudni, hogy talán tízen-tizenöten lehetnek. Van egy magva a csapatnak, ezek az idősebbek, a fiatalok pedig sok esetben hóbortból csatlakoznak hozzájuk. Hogy ez a szám hogyan alakul majd a közeljövőben, az nyilván elsősorban a gazdasági helyzettől függ, s ebből a szempontból nem lehetünk derűlátóak. De attól is, hogy az igazságszolgáltatási szervek élnek-e az alkalommal, és kellő szigorral alkalmazzák-e majd a nemrég meghozott diszkrimináció-ellenes törvényt.
Daniela Jelisavac: „Többször is megtámadtak bennünket”
Daniela Jelisavac, a Klupče tulajdonosa, közismert békeaktivista elmondta, hogy a klubba hét-nyolc fiatalból álló csoport tért be, akik magasba emelték jobb karjukat, és zieg heill-t kiáltottak, majd elkezdtek skandálni, hogy „öld, öld a homokost!”. Az egyik lány azt mondta nekik, hogy mivel elmondták, amit akartak, mehetnének is. Erre az volt a válasz, hogy nekimentek az egyik fiatalembernek. Fejjel leütötték, majd hamutartóval, söröskorsókkal és székekkel dobálták. Felborították az asztalokat, székeket, közben súlyos fejsérülést okoztak az egyik lánynak. A támadás egy percig sem tartott, és a támadók szétfutottak, még mielőtt a rendőrség megérkezett volna. Pár nap múlva a rendőrség közölte, hogy erőszakos viselkedés alapos gyanúja miatt a községi ügyészségen bűnvádi feljelentést tettek Filip P. (30), Srdjan P. (26), Nikola J.(24), Duško V. (24) és Mladen Z. (25) nagybecskereki lakosok ellen.
