Szerbia regionalizációja és az ehhez szükséges alkotmánymódosítás az elmúlt néhány nap egyik legvitatottabb kérdése. Lapunknak dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkár nyilatkozott a téma kapcsán.
A köztársasági elnök említette többször is, hogy Szerbiában hét régiót kellene kialakítani, teljesen egyforma státussal. Ezek szerint Vajdaság sem különbözne egyiktől sem?
– Én ezt a kérdést nem tartom aktuálisnak. Mert nekünk van egy alkotmányunk, az olyan amilyen, de ez az alkotmánya ennek az államnak, s egyben az alapja. S ez az alkotmány egyetlen egy, Szerbia fennhatósága alatt lévő tartományt ismer, ez pedig a Vajdaság Autonóm Tartomány, s annak, igaz, nem túlságosan pontosan, meghatározza az alkotmányi jogait, helyzetét stb. Szerbiának más tartománya, se autonóm, de nem autonóm nincs, és az csakis alkotmánymódosítással hozható létre.
Viszont az alkotmánymódosítással nagyon sok minden más is megtörténhet. Tadic elnök úr valószínűleg vázolta azt, hogy ő mit látna jónak egy alkotmánymódosítás során, de ez jelenleg nincs napirenden, valószínű, hogy ez távlati 10–20 éves elképzelés, és ő egyben kifejtette, hogy mit látna jónak. Én a magam részéről az olasz és a spanyol modellt sokkal elfogadhatóbbnak tartom, mint az egyforma, a teljesen egyenlő státusú tartomány helyzetét, mert egyszerűen akármennyire is indokolt, hogy Szerbia részein legyenek tartományok, és ezzel messzemenően egyetértek, tehát nem jó, hogy az ország egyik területén több szintje van a közigazgatásnak és az államhatalomnak, mint a másik területén, az, hogy itt szimmetrikus megoldást alkalmazzunk, nem bizonyult működőképesnek. Vegyük például Nagy-Britanniát, Olaszországot és Spanyolországot, ahol a történelmi hagyományokkal, az adminisztratív kapacitásokkal és a lakossági igényekkel összehangolva alakult ki az autonómiának a különböző foka. Azt hiszem, hogy Szerbiában is fenntarthatatlan lenne az a helyzet, hogy teljesen egyforma autonómiával rendelkezzenek a tartományok. A jelenlegi alkotmányban is van kétféle autonómia, az egyik Koszovóra vonatkozólag, a másik pedig Vajdaságra. Evidens, hogy szerintem is a regionalizáció az ország egész területén egy kívánatos, hosszú távú programcél. De elképzelhetetlennek és működésképtelennek tartanék egy olyan modellt, ahol egy újonnan kialakult kragujevaci székhelyű észak- š umadijai tartomány olyan önkormányzatra és autonómiára legyen képes, mint a 160 éves hagyományokkal rendelkező, teljesen kiépített infrastruktúrával és intézményrendszerrel bíró Vajdaság. Ez egyszerűen közigazgatási, jogi szempontból működésképtelen modell lenne. Magyarországon például, ahol megpróbálták felszámolni a megyerendszert és helyette elindították a gazdasági regionalizmus modelljét, láthatjuk, hogy ez legnagyobb részt életképtelen dolog volt. A regionalizációnak az az értelme, hogy hozzájáruljon a fejlődéshez, a nagyobb demokráciához, a lakosság nagyobb fokú megelégedettségéhez, hogy az emberek jogai magasabb szinten valósuljanak meg, és a jogállamhoz. Ez csak akkor járulhat hozzá mindehhez, ha figyelembe vesszük a realitásokat.
