Több mint 1,7 milliárd dináros adóssága miatt csődeljárás indul az állami tulajdonban levő nagybecskereki cukorgyárban, közölték a napokban a helybeli kereskedelmi bíróságon. Ezzel gyakorlatilag pont kerül a gyár 2004 óta tartó agóniájára.
A köztársasági Fejlesztési Alap május 12-én kezdeményezte a nagybecskereki kereskedelmi bíróságnál a csődeljárást Nagybecskerek egykori legéletképesebb gyára ellen. A megindokolásban többek között az áll, hogy a cukorgyár 122 millió dinárral tartozik az Alapnak. Közben a gyár számlája több mint 365 napja zárolva van, vagyis fizetésképtelenek. A kereskedelmi bíróság határozatávala csődeljárási tanács elnöke arra szólította fel a csődeljárás kezdeményezőjét, hogy előlegként fizessen be egymillió dinárt, ami meg is történt, úgyhogy indulhat az eljárás.
A csődeljárás azonban nem jelenti azt, hogy esetleg egy napon újraindulhat majd a termelés az egykor jó hírű gyárban, hiszen mindenki előtt világos, hogy ezzel gyakorlatilag a Béga menti városban megszűnik a cukorgyártás egy évszázados hagyománya. Hiszen a termeléssel leálltak a náluk korszerűbb berendezéssel rendelkező szerbiai cukorgyárak is. Elavult felszerelésével és hatalmas adósságaival a nagybecskereki cukorgyárnak nem volt esélye az újrainduláshoz. A termelés leállítása után pedig a többségi tulajdonos, vagyis az állam (63 százalék) többszöri kísérlettel sem talált vevőt. Az egyik pillanatban Filip Zepter svájci kompániája is érdeklődött a cukorgyár iránt, de aztán meggondolták magukat – egy euróért sem kellett nekik.
Közben az elmúlt négy év óriási anyagi gondot hozott a kétszáz cukorgyári dolgozónak. Az elmúlt év végén a fejenkénti 438 ezer dináros végkielégítések felvevésével a gyárat elhagyta a dolgozók többsége, míg 15-en úgy döntöttek, hogy osztoznak a gyár végső sorsán. Ők vigyázták a gyár vagyonát a széthúzásától, amely a felszerelés mellett 26 hektárnyi területet is felölel. Egyes becslések szerint a gyár vagyonának az értéke eléri a 40 millió eurót.
A gyár adóssága a magas kamatok miatt az elmúlt néhány év alatt már elérte az 1,7 milliárd dinárt, a legnagyobb hitelezők pedig az egykori energiaellátók és a különböző alapok. Hogyha az adósságot állami vagyonná változtatják, akkor a gyár teljes mértékben az állam tulajdonába kerülhet. Az állam ekkor eldöntheti majd, hogy felszámolja-e a gyárat, a vagyonát pedig elárverezi-e. Annyi biztos, hogy a gyárkapura végérvényesen lakat kerül, a nagybecskerekieknek pedig nem marad más, minthogy nosztalgiával emlékezzenek azokra az időkre, amikor itt gyártották a legjobb minőségű cukrot az országban. A vidék cukorrépa-termelői pedig termésüket a zsablyai, illetve az antalfalvi (Kovačica) cukorgyárba szállítják.
