A becslések szerint a héten kilenc tonna hal pusztult el a Palicsi-tóban. Az elmúlt évek történései után, amikor hol a halak pusztultak, hol az algák szaporodtak el, voltak olyanok is, akik elcsodálkoztak azon, hogy egyáltalán volt ilyen sok hal a tóban. A hét eleje óta folyamatosan halásszák ki a haltetemeket.
Ugyan hová tudják ezt a nagy mennyiségű elpusztult halat vinni? És mit csinálnak vele? Blagoje Lečić, a Palics-Ludas Közvállalat biológusa elmondta, egy olyan bekerített területre, lerakóhelyre viszik, ahol sem állatok, sem emberek nem férhetnek hozzá. Azt azonban nem árulta el, hogy pontosan hol ez a hely, mert véleménye szerint nem fontos a nyilvánosság számára. De azt elmondta, hogy az odahordott halak elhantolása folyamatos. Felajánlották ugyan az állatkertnek a kiszedett halat, de mivel a dögöt csupán néhány állat hajlandó elfogyasztani, az állatkert nem tartott igényt rá.
Sajnos nem ez az első ilyen tragédia Palicson. A hetvenes években is több tonna haltetemet halásztak ki a tóból, amikor kiderült, a vízbe méreganyagok kerültek, ez okozta a nagyméretű pusztulást. A Palicsi-tóban végzett tavalyi vizsgálatok szerint magas volt a víz foszfor és nitrogén tartalma, ami serkentette az algák elszaporodását. Emiatt szenvedett például tavaly is a tó, hiszen akkor sok volt belőlük, ami miatt nem jutott elég fény a vízinövényeknek, illetve amikor rothadásnak indult az algatömeg, rendkívül kellemetlen, szúrós szagot árasztott.
A nyolcvanas években is elpusztult halak látványa és kellemetlen szaga fogadta a Palicsra látogatókat és a tó környékén lakókat. A kilencvenes években pedig a 10-20 kilogrammos busák úszkáltak a tó felszínén. Idén pedig becslések szerint 14 tonna halból 9 tonna pusztult el. A víz biológiai és vegyi összetételét még mindig vizsgálják. De az kiderült, hogy a halak az oxigénhiány miatt fulladtak meg, hiszen 1 milligramm oxigént állapítottak meg egy liter vízben, ami a szakemberek szerint a legapróbb élőlényeknek sem elegendő. Sajnos úgy tűnik, a víz minőségének mutatóit viszonylag könnyen megállapítják, de a szinte tízévente bekövetkező tragédia sem ösztönöz senkit arra, hogy véget vessen a katasztrófáknak. Azt viszont már a laikusok is tudják, hogy minden összefüggésben van. Ha nem lesznek halak, akkor nem lesznek halakkal táplálkozó madarak sem, így ezután azzal sem büszkélkedhetünk, hogy a szerecsensirályok egyedüli fészkelőhelye Szerbiában éppen ezen a tavon van.
De ha gazdasági oldaláról közelítjük meg a problémát, akkor sem fényes a helyzet. Így nem csak a fürdőturizmusnak nincs jövője, de a vízi sportoknak sem. De ha folyamatosan hol a rothadó algák, hol pedig a bomló haltetemek szagával találkoznak a turisták, lehet, hogy a hotelek és a motelek a Palicson eltöltött éjszakák számával sem büszkélkedhetnek majd. És akkor már a Palics Park vállalatban sem akad munka. Habár az illetékesek (a helyi politikum) nem is igyekeznek működésbe helyezni ezt a vállalatot. Tavaly ugyan aláírták a szerződést a tartomány, az állam és a helyi önkormányzat képviselő arról, hogy létrehozzák ezt a vállalatot, ami hatalmas befektetések után felvirágoztatja Palicsot. Sajnos az egyéni és a politikai érdekek ezúttal is előnyt élveznek a helyi gazdaság és a palicsiak érdekei előtt. Mint azt Mlađan Dinkić gazdasági miniszter nem oly rég lapunknak nyilatkozta, a múlt évben a beruházásokra, amit az említett vállalat irányított volna, csak az állami költségvetésből 80 millió dinárt különített el, az idén mintegy 40 milliót, amit nagy valószínűséggel nem tudnak majd felhasználni. Állami szinten 120 millió dinártól esik el Palics és a város, és ebbe nem számoltuk bele a tartományi és helyi szinten elkülönített összegeket. De hát miért is sietnének a megalapítással, hiszen először a tó problémáját kell megoldani. Viszont az ember a meggondolatlan tevékenységével könnyen meg tudja semmisíteni a természetet, de arra, hogy a saját maga okozta problémákat kiküszöbölje, már nagy politikai szándékra és nyomásra van szüksége.
A jövő héten adják át az új szennyvíztisztítót, ami sokkal nagyobb mennyiségű szennyvizet tud majd megtisztítani. Száraz időben 36 ezer, esős időben 72 ezer, míg nagy esők estén 108 ezer köbméter szennyvizet képes megtisztítani naponta. Valamint vegyi tisztítást is végez, a foszfort és a nitrogént is kiszűri. Az iszap azonban ugyanaz marad, és ugyanannyi lesz belőle, mint korábban. Iszaptalanítani kell. Ezt már mindenki tudja, csak nem mernek nekilátni, hiszen mintegy húsz éven keresztül ömlött a tóba a gyárak nehéz fémekkel és vegyi anyagokkal szennyezett szennyvize, s növekedett az iszap mennyisége. Amióta a gyárak jelentős része bezárta kapuit, a nagymértékű szennyezés is megszűnt. De primáris, saját víztisztítója (annak ellenére, hogy a törvény előírja) szinte egyik, még működő gyárnak sincs. A nehézfémek pedig továbbra is az iszapban vannak. A technológia ma már számos módszert ismer az iszaptalanításra. Vannak természetes, biológia lehetőségek, de kiszárítással vagy tutajos módszerrel is el lehet távolítani azt. Egyedül pénz kell hozzá, mondják az illetékesek. A tervek szerint ebben az évben dolgozzák ki az iszaptalanítás tervdokumentációját, de hogy a tisztítás kinek a költségvetését terheli majd... Egyszerű logika szerint annak kellene ezt a problémát kezelni, akihez tartozik. De felmerül a kérdés, hogy a Palicsi-tó szabadkai tulajdon-e, vagy tartományi, esetleg állami? Attól függ, milyen környezetben említik. Vagyis mindenkié, így senkié. Talán ezért is tart ilyen régóta ez az áldatlan állapot. Jelentős mértékben megkönnyítené a helyzetet, ha működne már a Palics Park vállalat, hiszen az építészeti beruházás mellett, ha már állami, tartományi és helyi tulajdonnal is rendelkezik, akár a tó iszaptalanítását is levezethetné. Ugyanis a Palicsi-tó akár púp a háton, akár nem az, szerves része a helyi turizmusnak.
