A napokban tartották Palicson a Szerbiai Pszichológusok évi közgyűlését, amelyen mintegy 400 pszichológus cserélt véleményt különböző témákban. Kiemelt helyet kapott a pszichológia és a média közötti kapcsolat megvitatása is. Ezt a kerekasztal-beszélgetést dr. Žarko Trebješanin pszichológus, a Belgrádi Egyetem Gyógypedagógiai Karának tanára vezette. A pszichológia kiemelkedő szakembere ebben a témában lapunknak is nyilatkozott.
A pszichológusok valójában nagyon jól együttműködnek a médiumokkal. Mindenekelőtt azért, mert gyakran történnek nem hétköznapi esetek, magyarázatot kell találni egy-egy viselkedési formára. Illetve egyes társadalmi jelenségeknek is vannak emberi vetületei. Például az újságírók többször is felhívtak, hogy magyarázatot adjak arra, miért fontos, hogy a politikusok képességvizsgákon vegyenek részt. Persze, sokszor az újságírók is túloznak, hiszen gyakran nem elegendő az, hogy valaki lelkileg egészséges legyen, mert ettől lehet még rossz politikus, és hozhat rossz döntéseket, illetve lehet rossz, vagy veszélyes ember. Továbbá, vegyük figyelembe mi történt az elmúlt 20 évben Szerbiában. A gazdasági válság, a háborúk, vagy a labilis országos politika, mind-mind kihat a polgárok lelki egészségére. Ekkor kerülnek a pszichológusok előtérbe. A gond ott van, hogy a médiumoknak olyan elvárásai vannak, hogy bizonyos dolgokat szenzációként szeretnének bemutatni. Sürgős kommentárt és diagnózist várnak, például a legutóbbi esetben, amikor egy férfi bombával rontott be az Elnöki Palotába. Ekkor is az érdekelte a médiát, hogy milyen emberről van szó. Vagy, ha kegyetlen gyilkosság, esetleg tömeggyilkosság történik, pszichológiai elemzést várnak tőlünk. A pszichológusok nem adhatnak ilyen gyorsan diagnózist, még ha bizonyos adatokkal rendelkeznek is. Minket etika kötelez, ami ezt nem engedi meg. Vagyis gyakran nem ugyanazok az elvárások a média és a pszichológusok részéről. Ezért fontos ilyen kerekasztal-beszélgetést megszervezni, hogy jobban megértsük egymást, hogy a média képviselői megértsék, mit várhatnak el a pszichológusoktól. Hiszen megtörténik az is, hogy az újságíró nem rendelkezik a szükséges tudással és összekeveri a pszichológust a pszichiáterrel, vagy éppen szociológusokkal azonosítanak bennünket. Persze egy pszichológusnak ismernie kell a társadalmi jelenségeket, hiszen csoportokkal is, valamint a csoportok viselkedésével is foglalkozunk, de nem vagyunk szociológusok, így nem adhatunk magyarázatot bizonyos társadalmi jelenségekre. De vannak lelki vetületei és következményei, amiről beszélgethetünk.
Az, hogy a médiumok miről számolnak be, nagy hatással van az emberekre. Tapasztalatai szerint, a tragikus hírek folyamatos tálalása mennyire befolyásolja és mennyire hat ki az emberek lelkiállapotára?
– Éppen a szociológusok beszélnek erről, hogy a médiumok nem csak formálják, hanem meg is teremtik a világot. Itt találkozunk a morális pánik jelenségével. A médiumok pánikot keltenek azzal, ha például egy hét alatt három öngyilkosság történik. Ami amellett, hogy tragikus, nem általános jelenség. Mégis a médiumok szakvéleményeket kérnek, beszélgetéseket szerveznek és ezek után kialakul az emberekben egy világvége-érzés, illetve az emberektől való félelem. Például az iskolákban megjelenő erőszak, amire szerencsére az elmúlt időszakban nem volt példa, viszont megtörtént, hogy egymás után több hasonló esetről is hallhattunk. Ezt általában jelnek veszik a médiumok, egy sokkal rosszabb dolog előjelének. Felteszik a kérdést: mi van az iskolával? Mi van a szülőkkel? Ezzel tragikusan mutatják be az egész társadalmat. Úgy gondolom, hogy ezek túlzott általánosítások. De a médiumok ebből élnek. Ha minden rendben lenne, nem lenne erőszak, a politikusok is jól viselkednének, nem lenne miről beszélni. Ez nem hír. A történések felizgatják az embereket. Így megveszik az újságot és a tévé előtt maradnak. Itt felmerül a kérdés, hogy ezzel meddig lehet elmenni. A bulvárlapok pedig ebből élnek! Egy kicsit gépies munkának tűnik ez, hiszen mindig valami szörnyűség után kutatnak. És gyakran ízléstelenül helyezik ezt ki a címlapokra. Megkérdőjelezhető, hogy be lehet-e tenni az újságba a bántalmazott gyermek fényképét, vagy az elhunyt hozzátartozóit, vagy a megalázott személyeket. Mintha nem ismernék a határokat és nem kötelezné őket semmilyen etika. Természetesen a pszichológusoknak is óvatosabbnak kell lenniük, hogy ők maguk ne vegyenek részt ilyen szenzációhajhászásban.
Szakemberként hogyan tudnak reagálni egy-egy ilyen esetben?
– Oda kell figyelni, hogy ne keltsünk pánikot, hanem megnyugtassuk az olvasókat, vagy a nézőket. Például nemrégen egy férfi levágta az egyik ujját. Ilyenkor azt is lehet mondani, hogy a válság az oka és még rosszabb is lesz, de ezzel ötletet is adhatunk másoknak. Ehelyett arra kell rámutatni, hogy igen, ez egy szerencsétlen eset, de ez nem módja annak, hogy a problémákat megoldjuk, és a társadalomnak olyan lépéseket kell tenni, hogy ilyen esetre többet ne legyen példa.
Mivel gyakran csak a rosszról számolnak be a médiumok, felmerül a kérdés, hogy a mi társadalmunk mennyire egészséges?
– Erre nem lehet válaszolni, mert a társadalom nem lehet beteg, de átvitt értelemben véve elmondhatjuk, hogy mindazok a történések után, ami ért minket, felborult az értékrendszer.
