2024. július 18., csütörtök

Politikus rock

Az egyik népszerű, belgrádi napilap szerint Mlađan Dinkić, Szerbi a gazdasági minisztere egy horvátországi együttes tagjaként lépett fel több ezer ember előtt. A sajtóértesülések szerint Dinkić gitárjátékéval lenyűgözte a közönséget. A szerbiai gazdasági miniszterről edd ig is az a hír járta, hogy jól gitározik, s egy időben Monetarni udar (Pénzügyi csapás) elnevezéssel saját rockzenekara is volt.

Hősünknek most úgy látszik ismét megjöhetett a kedve a zenéléshez, mivel a kíváncsi újságíróknak azt is elmondta, hogy amennyiben kötelezettségei engedik, akkor a horvát zenekar szerbiai turnéján is nyakába akasztja gitárját. Végül is, valljuk be őszintén, egyáltalán nem baj, hogy Dinkić úr zenével foglalkozik. Egyrészt, a zene nemesíti a lelket, és ez egy politikus esetében különösen jól jöhet. Másrészt gazdasági miniszterünknek így mandátuma lejárta után is biztosítva van a mindennapi betevője. Nem beszélve arról, hogy egy zenész sokkal több rajongóra tud szert tenni, mint egy – többnyire üres – ígéreteket mantrázó politikus.

Az egészbe belegondolva, egyáltalán nem ártana, ha gitárlegendánk példáját mind több köztársasági és tartományi kollégája követné. Akár még egy közös zenekart is alapíthatnának. A banda felállása a következő lehetne: rátarti elnökünk lenne a zenekar frontembere és énekese. Gazdasági miniszterünk lenne a gitáros, a hirtelen európaivá változott Tómó meg mondjuk trombitálhatna. Basszusgitárosként az úgyszintén muzikális kormányalelnök Đelić mutatkozhatna be a közönség előtt. A billentyűs helyét a bandában Čanak töltené be, a dobokat pedig a szerbiai külügy ifjú titánja, Vuk Jeremić püfölhetné. Természetesen a kisebbségi politikusaink is helyet kapnának a zenekarban: citerával, dudával, pásztor-furulyával stb. Egyébként is, Nyugaton buknak a könnyűzene és a népzene társítására.

Persze, a zenekarban maradna hely a szerbiai ellenzéknek és a miniszterelnökünknek is. Az előbbiek a háttérkórus szerepét tölthetnék be, az utóbbi pedig a rakodómunkásét. A zenekar neve pedig lehetne az, hogy Nesposobni, vagyis Alkalmatlanok. Szerény véleményem szerint egy jó menedzserrel, a siker garantált számukra. Szerbia lakossága, köztük mi is, abban a tudatban bulizhatnának a koncertjeiken, hogy amíg fellépésük tart, addig nem hoznak olyan döntéseket, amelyekkel egyébként, szinte naponta megkeserítik életünket.