Tíz év hatalmas idő egy fesztivál életében. Mert a játékok esetében egy olyan rendezvényről van szó, mely szervezőinek évről évre tartalmas programot biztosítva nemcsak a fiatalok kegyeiért kell megküzdeniük, hanem az olykor igencsak egészségtelen közegellenállással szemben is legénynek kellett mutatkozniuk a gáton. A rendezvény kapcsán, tíz évvel az első buli után is, ugyanazok az érvek, illetve ellenérvek feszülnek egymással szemben, megosztva ezzel persze Zenta lakosságát.
Pedig tényleg itt a végső ideje elásni a csatabárdot ez ügyben. Minden évben jóval a fesztivál nyitánya előtt a „kibírhatatlan zajról”, „a hullarészegen tomboló tarajosokról” károgóknak is be kellene látniuk, hogy a Nyári Ifjúsági Játékok, igaz, csupán néhány napig, de egész éves letargiájából emeli ki a szebb napokat is megélt törökverő várost. Mert valljuk be őszintén, a régmúlt nyertes csatájának a hírnevéből ugyan el lehet tengődni, de így, ahogyan a zentaiak cselekszik, semmiképpen sem lehet megélni. Kell hozzá még egy kis kakaó, egy kis pörgés, s nem utolsósorban ínycsiklandozó mézesmadzag, amit el lehet húzni az örökké finnyás turisták előtt. Természetesen ugyanez vonatkozik a játékokra is, amelynek jelenlegi szervezői idén igencsak kemény fába vágták a fejszéjüket. Általános pénztelenségben, s nem utolsósorban a tavalyi rendezvény buktájának az árnyékában kellett megszervezniük a jubiláris fesztivált, amely kedden tárja ki kapuit.
Tíz év hatalmas időnek számít egy fesztivál esetében, és különösen az egy politikailag és gazdaságilag is másnaposan tántorgó országban. S már csak az elmúlt egy évtizedben lezajlott bulik megszervezéséért, s a többé-kevésbé problémamentes játékokért illene valamilyen elismerésben részesíteni mindazokat, akik végigjárták a Nyári Ifjúsági Játékok szamárlétráját, s persze azokat a lelkes fiatalokat is, akik tíz éven keresztül fesztiválsört kortyolva végigtaposták a fesztivál mókuskerekét. Ez a komoly s felelősségteljes feladat a jelenlegi szervezőkre, főszervezőkre hárul. Természetesen azzal, hogy idén színes, mindenki számára emlékezetes játékokat produkálnak, kinőve a buli első évtizedének gyermekbetegségeit. Azt mondjátok, hogy túl naiv, s túl optimista vagyok? Lehetséges, de Remarque is szépen megmondta, hogy reménykedni nem ostobaság, csak olykor nevetséges. Legrosszabb esetben egy jó nagyot nevettek rajtam. Nevetni pedig egészséges, s ahogyan minden firkásznak, nekem is nagyon fontos, hogy az olvasók jó egészségnek örvendjenek. A zentaiak, s persze a fesztivál összes látogatója pedig azzal tiszteleghet az egykori és jelenlegi szervezők, csapatjátékosok előtt, hogy legalább egy délután erejéig ellátogat a zentai Népkert talajából kinövő fesztiválvárosba, lecsúsztat a torkán egy hideg italt, s valamelyik, szíve csücskéhez legközelebb álló előadó koncertjén bulizik egyet.
Egyébként, amennyiben hinni lehet a meteorológiai előrejelzésnek, a hétvégére bejelentett záporok és zivatarok után keddre ismét kiderül, s meleg várható. No, de száz szónak is egy a vége: Incipient ludi! Vagyis, kezdődjenek a játékok!
