A hónap végéig hozzávetőleg 15 ezer népszámláló biztos járja az országot. Mivel nem tudni, mikor melyik háztartást keresik fel, én napokig figyeltem a postaládát, vajon hagyott-e értesítést. Sehol nem találtam semmit, de egyik nap – amikor éppen a legnagyobb munkában voltam – becsöngetett. Nagyon kedves, korosabb hölgy volt, aki azonnal azt kérdezte, alkalmas lenne-e, hogy kitöltsük együtt az űrlapot. Beengedtem. Már javában folyt a munka, amikor megjegyezte, hogy a látogatását megelőzően már négyszer eljött erre a címre, csak nem talált itthon senkit, de nem akart üzenetet hagyni, mert akkor Belgrádba kellett volna telefonálni, hogy bejelentsük, nem voltunk itthon. Szép gesztusnak tartottam.
A 69 kérdés megválaszolása zökkenőmentesen ment. Voltak ugyan olyan kérdések, amelyeknek nem értettem a célját, mint például azt, hogy amikor születtem, az édesanyám hol lakott, vagy amikor a gyermekeimet szültem, hol laktam? A hölgy a kérdésemre elmondta, körülbelül 135 címet kapott a környéken, és itt hozzávetőlegesen 300-350 személy összeírására számít.
Arról is beszélgettünk, hogyan fogadják egyik-másik háztartásban. Mindenütt kedvesek vele, mondta, és azokra a kérdésekre is válaszolnak, amelyekre nem kötelező. Neki eddig (több mint 100 személy adatait rögzítette a beszélgetésünkig) csak jó tapasztalatai vannak.
A VMSZ a népszámlálás egész ideje alatt kampányt folytat, hogy arra bátorítsa a magyarokat, vállalják magyarságukat és vallási hovatartozásukat, és a magyar állampolgárságukat is jegyeztessék be, emiatt senkinek sem esik bántódása.
A VMSZ óriásplakátjain neves személyiségek üzennek, kisfilmeket készíttetett a párt, amelyek révén a népszámlálás VMSZ-kampányában arcukkal is megjelenők mesélnek arról, hogyan élik ők meg azt, hogy magyarok, miért fontos számukra a nemzeti és vallási hovatartozás kérdése. A sajtóban is hirdetések formájában folyik a bátorítás.
Palicson újságíróként Bodnár Tibor népszámláló biztossal kerestük fel Csíkos Attiláék otthonát. Tibor a fenti kérdésekkel kapcsolatban a tapasztalatát így összegezte:
– Összeírtam szerbet is, magyart is, horvátot is, senki eddig még e közül a pár száz ember közül nem utasította vissza, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre.
Csíkos Attila is azt mondta, magyarnak született, és azt szeretné, ha ez be is kerülne az adatai mellé. Katolikus vallású, és ez így is marad élete végéig.
Magyarkanizsára Apróékhoz éppen akkor érkeztünk, amikor a birsalmasajtot készítették. Károly a nem kötelező kérdések megválaszolásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, ha van rá lehetőség, akkor meg kell vallani magyarságunkat. A kettős állampolgárságára pedig nagyon büszke, hiszen nem minden anyaország teszi lehetővé, hogy közjogi értelemben is az anyanemzethez tartozónak tudjuk magunkat. Őt semmilyen atrocitás, hátrányos megkülönböztetés nem érte azért, mert kettős állampolgársága van. Nem is érti, mondta, miért kellene ezt eltitkolni.
Apró Piroska nyugalmazott gyógypedagógus azt fejtegette kérdésünk kapcsán, mennyire fontos, hogy mindannyian vállaljuk magyarságunkat, hiszen a közösség számától függ majd, hány iskolai tagozatot nyitnak, mennyi színházunk, sajtónk és egyéb intézményünk lehet, sok egyéb mellett. Arra a kérdésre, hogy ő vállalja-e magyarságát, határozott választ adott: „Én magyar vagyok, annak születtem, és nem is értem, miért ne vállalnám. Már a feltételezést is, hogy nem vállalom, érthetetlennek tartom, hiszen van anyanyelvem, nemzetiségem, és ez a magyar. Mások is jegyeztessék be nemzetiségüket, nincs ezzel semmi gond. Ha tiszteletben tartjuk egymást, s találunk közös nevezőt – márpedig azt mindig lehet találni –, akkor rendben mennek a dolgok, mondta, s hozzátette, a környezetében nem tud olyanról, aki ne ismerné be, mi a nemzetisége.
A világháló segítségével nem lehet a 69 kérdéses kérdőívet kitölteni, csak személyes találkozás útján van erre lehetőség, legfeljebb telefonon intézhető el a számbavétel. A népszámlálás kezdetétől fogva működik egy honlap (popis2022.stat.gov.rs ), mely szerint szeptember 16-án létrehoztak egy tájékoztatási központot, amelyen a népszámlálással kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Ingyenesen hívható vezetékes és mobiltelefonról is a 0800 444 005-ös szám.
Felhívtam. Kellemes zene szól a fülembe, majd egy rögzített női hang közli, most éppen minden ügyintéző foglalt, de várjak. A beszélgetést rögzítik, duruzsolja fülembe a gépi hang, és 5 percem van a beszélgetésre. Újraindul a zene és várok, időnként beleszól egy hang, még 80 másodpercem van a várakozási időből, aztán már csak 10 másodpercem, és végül a zene elhallgat, úgy hallatszik a vonalban, mintha csörögne a másik végén, a következő pillanatban pedig már meg is szakad a vonal. Öt percig hallgattam a zenét, addig, amennyi időt szabtak, hogy beszélgethessek, tájékozódjak. El sem tudom képzelni, kik és miért hívják ennyien ezt a számot. Milyen kérdésekkel fordulnak a tájékoztatási központhoz, hogy minden ügyintéző foglalt délelőtt kilenckor.
Létezik egy olyan lehetőség is ezen a honlapon, hogy drótpostán küldjük el a kérdésünket, amire az ígéretek szerint érkezik majd válasz.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint Szerbiában 253 899 magyar élt, ez az ország lakosságának a 3,53 százaléka volt (akkor még a statisztikai adatok szerint 7 186 862 lakosa volt). A legszámosabb kisebbségi közösség a miénk. Igaz, hogy a becslések szerint a több mint egy évtized alatt talán ötvenezerrel is kevesebben vagyunk, de ez nem csupán a magyarság jellemzője. A tavalyi becslések szerint az ország lakosainak száma 6 834 326 főre csökkent. A szerbiai az ókontinens egyik leggyorsabban öregedő társadalma, de mindenféle negatív mutatók és előrejelzések dacára mi, akik itt vagyunk, magunkért és a jövőnkért be kell jegyeztetnünk anyanyelvünket, nemzetiségünket és vallási hovatartozásunkat is. A számbeliségünk több területen is jelentőséggel bír a kisebbségi jogok gyakorlása esetében.
