Csaknem két évig, 2006 szeptemberétől látta el a tartományi oktatásügyi és művelődési titkárság vezetőjének teendőit dr. Jeges Zoltán, Bunyik Zoltán utódaként. Az újonnan megalakult tartományi vezetésben ismét bizalmat kapott, vagyis további négy évig vezetheti az oktatásügyi tárcát, azzal a különbséggel, hogy a művelődési reszortot leválasztották, önálló titkárságként fog működni, élén az eddigi tájékoztatási titkárral, a demokrata párti Milorad Đurićtyal. A VMSZ és a Magyar Koalíció jelöltje, dr. Jeges Zoltán viszont immár hasznos tapasztalok birtokában folytathatja tevékenységét az oktatás területén.
• A kisebbségi közösségek életében az oktatásügy, de a művelődés is rendkívüli jelentőséggel bír, tehát a vajdasági magyarok számára egy kimondottan fontos titkárság élén állt. Mit sikerült eddig megvalósítani, mit tart a legnagyobb sikerének?
– Bizonyos értelemben felkészületlenül ért, amikor a tartományi titkárságba kerültem, hiszen egyik napról a másikra történt. A másfél év alatt azonban megtanultam, hogy az állami szervek lassan működnek, viszont mégis sok mindent sikerült elérni, sokkal többet mint amiről a nyilvánosság értesült. Részben azért is, mert a titkárság a magyar sajtó, és a Magyar Szó részéről sem volt mindig megfelelően kezelve, nem értem miért, de szeretném, ha a jövőben nem így lenne. Sikereinkről szólva, a művelődés területén mindenképp legnagyobb eredmény a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megalapítása és a Forum Könyvkiadó tartományi szárnyak alá vonása, melyről Strasbourgban is elismerően szóltak. Az intézetek felépítése a fontos, mivel most már a Magyar Nemzeti Tanács igazgatja mindkettőt a magyar érdekeknek megfelelően. Tehát az MNT vállalja a felelősséget a működésükért is, és ez egy bizonyos fokú autonómiát, művelődési önrendelkezést jelent, hiszen többé nem szól bele az állam a program meghatározásába, az igazgató, az igazgatóbizottság megválasztásába, viszont a pénzelést biztosítja. Sajnos a művelődési reszort kiesett a titkárság irányítása alól – ez a választási eredmény egyik következménye –, tehát megtörténhet, hogy bizonyos fokon nehezebben szólunk bele a művelődési élet irányításába. Tárgyaltam már az új művelődésügyi titkárral, aki biztosított afelől, hogy folytatják azt a politikát, amit elindítottunk. Azért tudni kell, hogy más környezetből érkezik, nyilván más szempontokat tart fontosnak, és a politikai háttere is másmilyen, mint az enyém.
Hasonlóképp megoldottuk a magánosítás előtt álló Forum helyzetét, ami könnyen a vajdasági magyar könyvkiadás végét jelenthette volna, ezzel szemben nemcsak megmaradt az intézmény, hanem anyagi támogatást kap, és beindítottuk a könyvbuszt is.
• Sokat veszít a magyar közösség azzal, hogy elvesztette a művelődési reszort irányítását?
– Jelentős intézményeket, rendezvényeket támogattunk, nagyon jó lenne, ha ezek továbbra is anyagi támogatásban részesülnének. Tudni kell, hogy egy-egy rendezvény támogatásáról a titkár dönt, ezt eddig megtehettük, akár bizonyos pozitív részrehajlással is, most pedig már elvesztettük ezt a pozíciót. A sikerek közé sorolnám továbbá azt is, hogy több művelődési otthont felújítottunk, vagy hozzájárultunk a megújulásukhoz: Kisoroszon, Pacséron, Torontálvásárhelyen, vagy Noszán, ahol a tervdokumentáció kidolgozásához járultunk hozzá. Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy először adott a tartomány anyagi fedezetet templomi orgonák javítására, így lehetővé válik több kisebb településen is színvonalas hangversenyek rendezése, közöttük Bácsfeketehegy, Pacsér, Torda, Doroszló, Hertelendyfalva, Stanišić. Ugyanakkor a legnagyobb fehér folt a színház területén maradt. A következő években a magyarságnak egy olyan színházat kellene létrehoznia állami támogatással, mely alapvetően tájolásra rendezkedne be.
• Az alapfokú oktatást illetően milyennek ítéli meg az állapotokat?
– Alapgond, hogy egy korszerűtlen oktatási rendszert tartunk életben, legalábbis az európai rendszerekhez viszonyítva ellenőrizetlent és elavultat. Az ellenőrzés a finanszírozásra korlátozódik, tehát a tanári kar létszámára, és azt is Belgrád felügyeli. A köztársaság pénzeli az általános iskolai oktatást, viszont a tartomány hatáskörébe tartozik a kisebbségi osztályok engedélyezése, az anyanyelvápoló tagozatok megnyitása, tehát időnként óhatatlanul konfliktushelyzetbe kerülünk. Az oktatás minőségét senki sem ellenőrzi. Nagyon szeretném ha a jogi és a pénzügyi helyzet mellett a szakmai ellenőrzés is megjelenne, mert jelenleg a tanárokat és az igazgatókat nem ellenőrzi senki. Van ugyan oktatási felügyelőség, de ennek más a hatásköre. Sajnos a jogkörökről a minisztériummal érdemben beszélgetni nem lehetett sem Vuksanović, sem Lončar miniszterrel.
• Ilyen tekintetben a következő négy évben sem lesz változás, hiszen Vajdaság továbbra is alárendelt szerepben marad a köztársaságban?
– A politika mindig reménykedik. Kormányalakító a vajdasági magyarság, így reméljük, hogy az oktatásban és más területen is megtörténik a jogkörök bizonyos átrendezése és egyértelmű meghatározása.
• Az iskolák tatarozása, felszerelése tartományi hatáskörbe tartozik. Mi mindent ért el a titkárság ezen a téren?
– Vajdaságban nincs olyan település, nincs olyan iskola, ahova valamilyen formában ne juttattunk volna el segélyt az iskola karbantartására. Persze tennivaló még bőven akad. Kiváló pedagógusok vannak, öröm megismerni őket és együtt dolgozni velük. Nemrégiben kezdtük meg a biológia csomag, tehát a fóliák kiosztását, melyek csomagonkénti értéke 1000 euró körül mozog, majd pedig folytatjuk a műszaki oktatás fejlesztésére a CD-Robi eljuttatását is, melyből minden általános iskola kettőt kap. Minden vajdasági iskolába szeptemberig eljutnak ezek a taneszközök, amit nagyon fontosnak tartunk, hiszen nem lehet korszerű taneszközök nélkül tanítani. Ezenkívül vajdasági sajátosság, különösen Bánátban, a kis lélekszámú iskola, vagy kis létszámú tagozat. Nem lenne jó felszámolni őket, hiszen akkor az ott született gyerekek nem kötődnének megfelelő mértékben szülőfalujukhoz, mert más helységben lennének kénytelenek tanulni. Viszont fenntartásuk igen költséges, ezért úgy tűnik leghelyesebb fenntartani őket, a tanárok pedig ingáznak több kis település között.
• Mit tart elsődleges célkitűzésének a következő négy évben?
– A középiskolai oktatással elődöm, Bunyik Zoltán talán a legtöbbet foglalkozott. Olyan állapotot találtam, amin nem kellett sokat változtatni: megalakult a két tehetséggondozó gimnázium, ami magában fantasztikus eredmény, és lassan az építkezés is lezárul. A tanári kar is kialakult, bár kevés óraszámmal tudtak dolgozni, ezért Szabadkán pl. sporttagozattal, Zentán pedig képzőművészetivel bővítettük a palettát. Igaz, támadások is értek ezért, de azt hiszem létjogosultságát bizonyította egyik-másik tagozat is. A frissebb, az idén először meghirdetett zentai tagozat miatt azért bíráltak, mert ezzel úgy tűnt, eleve elvágjuk a tavaly kezdeményezett újvidéki képzőművészeti tagozat létjogosultságát, ahol viszont megvan a megfelelő légkör, művészeti környezet és eleve adatott öt szakirány. Zentán ez nincs meg, ezt ki kell fejleszteni, viszont kedvezően fogadták a javaslatot, és a jelentkezők hadát látva, megnyugodtam, érdeklődés tehát mégis csak van. Nagybecskereken is új tagozatokat nyitunk idén, abból a megfontolásból tettük ezt, hogy visszaszorítsuk a szórványból való elszivárgás mértékét, hogy a városnak valamelyest visszaadjuk egykori központi helyét a bánsági magyar oktatásban. Az eredmény, be kell vallanom, kissé csalódást okozott számomra, mert nem töltöttük fel kellőképp az osztályokat az előzetes ígéretekkel, elvárásokkal szemben. Igaz, a helybeli érintett iskolák is megtettek mindent, hogy gáncsolják a szándékunkat. Ezenkívül immár megkezdődhet Szabadkán az egyházzenei oktatás is, amivel talán azt mondhatjuk, hogy a középiskolai rendszer a magyarság szempontjából kielégítő. Úgy vélem, új tagozatot nem kell nyitni. Viszont a gyerekek számának rohamos csökkenésével középszinten is számolni kell, megoldást kell találni a középiskolai tanárok foglalkoztatására is, csakúgy, mint az alapfokú oktatásban. Nagy esély ezeknek a tanároknak a felnőttképzés, hiszen az oktatási reform egyik alappillére a szakmák szabványosítása. A magyarság helyzetét illetően könnyen átvehetjük a magyarországi tapasztalatokat. Ha megragadjuk kellő időben a lehetőségeket a felnőttképzésben, akkor Szerbiára kiterjedő hálózatot tudnánk kialakítani, ez megmentheti a tanári gárdát, vagyis munkát, megélhetést biztosíthat számára. Nincs nagy mozgásterünk: a csökkentett létszámmal működő középiskolák, vagy középiskolai tagozatok némelyikét meg kell szüntetni, a tanulókat pedig átirányítani közelben levő helységek hasonló intézményeibe. Tehát mandátumunk idején ki kell jelölnünk a központokat, ahol minőséges oktatást, jó felszereltséget tudunk biztosítani. Mivel ez esetben a gyerekek otthonuktól távol élnének, több diákotthonra lesz szükség. A meglevőek mellett Topolyán építkezünk, Magyarkanizsán pedig tárgyalunk új otthon kiépítéséről. Az elkövetkező három év feladata letisztázni, hol, milyen iskolák lesznek, mert ez a jelenleg működő iskolahálózat nem lesz fenntartható, egyszerűen azért, mert nem lesz elég gyerek.
• A felsőoktatásban milyen újdonságok várhatók? A sokat emlegetett szabadkai egyetem megalapítása terén számíthatunk-e fejleményekre?
– A szabadkai egyetemet illetően a politikai döntések megszülettek: az elkövetkező négy évben meg kell alapítani, hiszen a város fejlődése nem biztosított egyetem nélkül. Ha más nem, hát a villamosipar fejlesztése komoly tudományos igényeket támaszt. Az egyetem megalapítását indokolja az is, hogy a vajdasági magyar felsőoktatási rendszert is fejleszteni kell. Viták folytak arról, hogy kizárólag magyar nyelvű egyetemben gondolkozzunk-e, vagy multietnikusban. Hosszú fontolgatás után a multietnikus mellett döntöttünk, hiszen az alapításnak is megvannak az előfeltételei, például kevés a 250 000-s lélekszámú környezet európai és a világ mércéi szerint is, mert a gyakorlat szerint 500-600 ezer lélekre alapítanak egyetemet. Tárgyaltunk a magyar minisztériummal erről a témáról, ők megpróbálták Romániában, Szlovákiában létrehozni a színmagyar egyetemet, és a pénzelés mindenütt gondot jelent. Tehát erről le kell mondani. A másik megoldás az, hogy beindítjuk a multikulturális egyetemet, ahol a magyar hallgatók is tanulnának szerb nyelven, de idegen nyelven is, hisz a szerbiai magyar egyetemi végzettségű fiatalnak legalább három nyelven kell beszélnie, a magyar mellett megkerülhetetlen a szerb, de az angol is. Tehát néhány tárgyat a hallgatók környezet-, vagy idegen nyelven tanulnának, képzésük így lehet a mai idők elvárásainak megfelelő, azaz multietnikus. Mivel a szerb nyelvű oktatás is jelen lenne az egyetemen, ez azt jelenti, hogy nemcsak magyar, hanem más nemzetiségű hallgatók is folytathatnának itt tanulmányokat. Ezenkívül a szakmai sokrétűséget is szem előtt tartottuk, azt, hogy a magyar hallgatók ne két-három szakra korlátozódjanak, mert akkor egyoldalú lenne a képzettségük, és félő, hogy jó részük hazai környezetben nem tudna elhelyezkedni. Rugalmas szerkezetet szeretnénk létrehozni, ami azt jelenti, hogy más egyetemekkel együttműködve több szakot kínálnánk fel a hallgatóinknak. Azt hiszem magyar összefogásra lesz szükségünk az egyetem megalapítását illetően, világszerte sok vajdasági tanár tanít az egyetemeken, s az eddigi információim szerint hajlandóak lesznek segíteni, hogy Szabadkán tényleg megalakuljon egy olyan egyetem, amely a környezetünknek megfelelő szakkádert tud biztosítani. Arra is gondolni kell, hogy egyszer majd légiesülnek a határok. Hogyan fogunk együttműködni akkor Szegeddel, Péccsel, Bajával? Szerencsés dolog, hogy Szabadkán a műszaki, a közgazdasági ágazat fejlődött, Szegeden pedig más. Így egyszer a szabadkaiak ott tanulhatnak társadalomtudományt, és fordítva a szegediek itt például műszaki tudományt, vagy közgazdaságtant. Reméljük, hogy az unióba kerülünk, és akkor ez megvalósul.
• Milyen feltételei vannak az egyetem megalapításának?
– A jelenlegi törvények értelmében három kar megléte szükséges különböző tudományágakból ahhoz, hogy egyetemet alapíthassunk. Szabadkán adott az egyetemi szintű tanítóképzés, közgazdász képzés, ezek társadalomtudománynak számítanak, a másik a természettudomány: adott az építészeti kar, a műszaki tudományok terén pedig az informatikus képzés. Mivel ez most már politikai elkötelezettség a VMSZ részéről, ez komolyan el fog indulni, és ez lesz a fő feladatunk, legalábbis a felsőoktatás területén.
További terveink között szerepel az újvidéki Európa Kollégium befejezése.
• Az egykori titkárság két részre osztásával, csökkent-e az oktatásügyi reszort alkalmazottainak száma. Lesznek-e elegen a felsorolt tervek végrehajtásához?
– A nyolcvanas létszámról körülbelül ötvenre csökkent a titkárság, azaz aki eddig az oktatással foglalkozott, az továbbra is ott van. Semmilyen csorbítás nem történt. Ez a létszám elegendő kell hogy legyen, ha továbbra is ilyen szűkített keretben dolgozunk, azaz nem harcolunk ki nagyobb hatáskört magunknak a minisztériumnál.
