Szeghegy központja
Három hónapig tartott a huzavona akörül, hogy ki tekintheti magát a szeghegyi helyi közösség vezetőjének. Mint ismeretes az történt, hogy a korábbi demokrata vezetés csak valamivel több mint két évet töltött a helyi közösség élén, mivel a választásokat csak többszöri ismétlés után nyerték meg. A mai napig is úgy gondolják, hogy mandátumuk nem járt le, s a községi képviselő-testület határozata a választások kiírásáról szabálytalan volt.
Nem is vettek részt a választásokon, így azt a szocialisták nyerték meg, azzal, hogy a tizenöt tagú tanácsban helyet kaptak a Montenegrói Párt képviselői is. Az új tanács meg is tartotta alakuló ülését, de nem vehették át a közösség irányítását, mert a korábbi vezetés nem engedte be őket a helyi közösség irodáiba. Végül aztán az új vezetés – október végén kihasználva egy adandó alkalmat – elfoglalta a helyi közösséget.
– Őszintén szólva nem szívesen beszélek erről. Meggyőződésem, hogy a választások kiírójának, vagyis a községi képviselő-testületnek kellett volna érvényt szereznie határozatának és a választási eredményeknek. Szerintem elegendő lett volna felkérni az illetékes állami szerveket, hogy legyenek jelen az átadáskor, de még ezt sem tették meg. Szemmel láthatóan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem avatkoznak be a szeghegyi politikai huzavonába. Számomra mégis az a lényeges, hogy a kérdés megoldódott s nem érdemes vele foglalkozni. A községgel is igyekszünk állandó kapcsolatban állni – mondja Milan Sanković, a helyi közösség új titkára.
A titkár előtt jól ismertek a helyi közösség gondjai, hisz egy korábbi időszakban a helyi közösség tanácsának az elnöke volt. Azt mondja a pénztelenség a legnagyobb, mint általában az egész országban.
– Iparunk szinte egyáltalán nincs, amire egy kicsit támaszkodhatnánk. A Njegoš birtokon a korábbi többszáz helyett csak 20-30 ember dolgozik. Sajnos könnyebb összeszámolni azokat, akik dolgoznak, mint a munkanélkülieket. Azt is lehet állítani, hogy valójában a nyugdíjasok tartják el a falu lakosságát. Évek óta tart ez az állapot s így a közösség mintegy 3 millió dinár adósságot halmozott fel. Csak az áramtartozás 1,2 millió. A községi költségvetésből és a helyi járulékból befolyó pénz a fél havi működésre elegendő, persze ha nem számítjuk az adósságot és a beruházásokat. Nagy gond, hogy a korábbi vezetések megoldatlan tulajdonjogi viszonyokat hagytak ránk. Több állami tulajdonban levő épületet használnak, de senki egy dinár bérletet sem fizet. Nem szedtek helypénzt a piacon sem, de a legnagyobb tétel hogy a vízért sem fizetett senki egy dinárt sem. Mi azonnal döntést hoztunk a vízdíj bevezetéséről, s most minden háztartás 30 dinárt fizet fejenként havonta. Úgy látom, az emberek többségében tudatosodott, hogy a víz megfizettetése nélkül egyszerűen működésképtelenné válik a helyi közösség – mondja a titkár.
A legfontosabb beruházások is a vízellátással kapcsolatosak. A harminc – negyven évvel ezelőtt lefektetett vezetékek lassan tönkre mentek, de nem sokkal jobb a helyzet a kutakkal sem.
– Tíz évvel ezelőtt fúrtuk ki az utolsó kutunkat a vasútállomás felé levő falurészen, de mostanára már ez is elhomokosodott. A kutak élettartama errefelé közismerten 10 év, utána már annyi homok kerül a vízbe, hogy nem nagyon érdemes működtetni. Meg lehetne őket javítani, de a javítás pontosan annyiba kerül mint egy új kút fúrása. Egy kulai tervezőiroda januárra elkészíti a szeghegyi vízhálózat felújításának tervét, ami a jelek szerint mintegy 2 millió euróba kerülne. Fel kell majd osztani szakaszokra, mert ennyi pénzt egyszerre sehonnan sem remélhetünk. Az év végéig megalakítjuk a kommunális vállalatot is, mert nemcsak a vízzel vannak gondok, a szemétkihordás sincs megoldva, a temető rendbentartása is rájuk vár...Egyszóval előről kezdünk mindent, de biztató, hogy az emberek látják, a szolgáltatások megfizettetése nélkül a közösség nem tud működni – véli Milan Sanković.
