Ha az arányok nem változnak jelentősebb mértékben, mind az öt induló lista képviseltetni fogja magát az új összetételű Magyar Nemzeti Tanácsban. Szögezzük le mindjárt az elején: ez jó.
Jó az, hogy potenciálisan többféle nézőpontból is megközelíthetőek lesznek a napirendre kerülő kérdések, és hogy lesz egy olyan ellenzék ebben a testületben, amely – még ha harmatgyenge is – betöltheti a mindenkori oppozíció ellenőrző szerepét.
Lehet azt mondani, hogy az MNT nem parlament, nem hozhat törvényeket, nem forognak itt nagy pénzek, hogy bárkinek is bárkit ellenőriznie kelljen, nem is (kizárólag) pártok és pártemberek ülnek egymás mellett, illetve állnak egymással szemben, ennélfogva nem is beszélhetünk klasszikus értelemben pozícióról és oppozícióról. Igen, lehet, hogy túlzás miniparlamentnek nevezni a nemzeti tanácsot, az viszont illuzórikus elképzelés, hogy ebben a többlistás, közvetlen és titkos szavazással megválasztott testületben egészen másfajta szabályok érvényesülhetnek majd, mint a világ összes plurális demokráciájában. Illúzió abban hinni, hogy itt majd mindig konszenzussal születnek meg a legjobb határozatok, hogy a szakértelem érvényesítése diadalmaskodik a politikai érdekérvényesítés felett. De ez nem baj, ez így a természetes, így a jó. Ha nincs érték- és érdekütköztetés, megtalálni sem lehet a legjobbnak tetsző megoldást.
Az új MNT több mint háromnegyedét a Vajdasági Magyar Szövetség által támogatott Magyar Összefogás lista uralja. A d’Hondt-módszer alkalmazásával végzett számításaink szerint és a nem hivatalos végeredményt alapul véve az MÖ 28 mandátumot szerzett a 35-ből, ugyanis mintegy 60 000 vajdasági magyar választó adta le rá a voksát. Több mint kényelmes többség ez, ám óriási felelősség. Ennek a listának megadatott, hogy végrehajtsa a programjában megfogalmazott célkitűzéseket. Nem kényszerül koalícióra lépni senkivel, ebből kifolyólag nem kényszerül kompromisszumok megkötésére sem. Ha viszont az eredmények elmaradnak, ha a programpontok nem valósulnak meg, vagy legalább is a kifejtett erőfeszítések nem lesznek kielégítőek, a felelősség kizárólag erre a listára hárul.
Kidolgozott programmal és tennivalók hosszú sorával indult a választáson a Magyar Összefogás, minden bizonnyal azzal az őszinte szándékkal, hogy a tennivalók jegyzéken szereplő tételek közül minél több mindent kipipáljon az elkövetkező négy év során. Úgy legyen, kívánjunk sok sikert a győzteseknek! Mi, a média képviselői pedig várjuk ki, hogy megalakuljon a testület, álljon fel az új összetételű Intézőbizottság, majd száz nappal ezt követően vizsgáljuk meg, milyen lendülettel kezdett munkába a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzata.
