A kábítószer- és fegyverkereskedelem mellett az alvilág harmadik legjövedelmezőbb üzlete az emberkereskedelem, melynek bevétele évente 7-60 milliárd dollárt jelent világviszonylatban, s a pénz egy része a szervezett bűnözést, a terrorizmust és a korrupció fenntartását szolgálja. A modern kori rabszolgaságnak évente közel egymillió nő, fiatal lány, gyermek és férfi esik áldozatul az ország határain belül és külföldön. Sokan azt gondolják, ez velük nem eshet meg. Így hitték azok is, akikkel megtörtént. Bárki áldozattá válhat.
Az emberkereskedők a legkülönfélébb formában használják ki az áldozatokat. Prostitúció, pornográfia, szexturizmus és szórakoztatás, törvénytelen munkavállalás, rabszolgamunka, koldulás, illegális örökbefogadás, kényszerházasság, szervkereskedelem, bűntény elkövetésére való kényszerítés, csak hogy néhányat említsünk. Mindezzel együtt járnak a drogok, alkohol, nemi erőszak, gyerekek esetében a pedofília, kegyetlen verések és fenyegetések, az étel és ital megvonása, nemi és egyéb fertőző betegségek, mindezt sokan nem élik túl. Az emberi élet pénzben mérhető, s az emberkereskedelem nemcsak jövedelmező, de alacsony kockázattal is jár, hiszen az áldozatok „gazdái” több ízben is lecserélődhetnek, s nehéz nyomon követni őket, a hozzátartozókkal való zsarolás, a fenyegetés és megfélemlítés pedig elegendőnek bizonyul az ellenőrzéshez. Ha valaki meg is menekül, egyfajta védekező mechanizmus támadhat benne, s csak homályosan tud visszaemlékezni nevekre, helyszínekre. Akiket külföldre visznek, sokszor nem ismerik az ország nyelvét, jogtalanul és papírok nélkül tartózkodnak külföldön és félnek a börtöntől, ezért nem mernek a nagykövetséghez fordulni – pedig kellene. Nincs pénzük, nem bíznak a hatóság embereiben, elhiszik, hogy a legtöbb rendőrt lefizették és azok az emberkereskedőket segítik, valamint mélységesen szégyenlik azt, ami velük történt, ezért a saját környezetükbe nem mernek vagy nem is akarnak viszszatérni.
– A legveszélyeztetettebbek a fiatalok és a gyerekek, akik rossz családi körülmények között élnek vagy árvák, ahol állandó a családon belüli erőszak, akik szegények, munkanélküliek, érzelmileg kiszolgáltatottak, jobb életre és anyagi biztonságra vágynak, de naivitásuk és tudatlanságuk is a bűnözők kezére játszik – tudtuk meg Jelena Anđelićtől, a Vöröskereszt szakemberétől.
Az emberkereskedelemnek három fázisa van. Első lépés a toborzás, melynek különféle módjai vannak, de mindig azon alapszik, ami az áldozatot leginkább csábítja: egy jobb és tartalmasabb élet, a pénz, lehetőség az egzisztencia megteremtésére. Ilyenek például az újságokban megjelenő vonzó állásajánlatok, társkereső hirdetések, melyben külföldiek keresnek házastársat maguknak, remek lehetőséget kínálnak az internetes chatszobák és fórumok is. Van, aki megszökik otthonról rossz körülményei miatt, s így válik áldozattá, van akit a szülei adnak el, vagy házasságra kényszerítik egy jóval idősebb emberrel s így elkerül külföldre, ahol aztán prostitúcióra kényszerítik, néhányukat pedig egyszerűen elrabolnak. Sokszor olyan emberek végzik a toborzást, akiket ismerünk, megbízunk bennük, egy szomszéd, a család barátja, a partnerünk, vagy egy jómódú ismerősünk, aki külföldön dolgozik. A következő fázisban történik az áldozat szállítása másik városba vagy külföldre. Kivétel nélkül elveszik az útlevelüket vagy egyéb papírjaikat, s mindig van elfogadható magyarázat: munkavállalási engedély kiadásához vagy egyéb hivatalos eljárás megindításához kell, de ígérik, rövidesen visszaadnak mindent. Az áldozat teljes mértékben ki van szolgáltatva az emberkereskedőknek, s csak a megérkezés után szembesül azzal, milyen helyzetbe került, mi vár rá. Ezzel egy időben pedig megkezdődik a lelki és fizikai terror, mellyel rákényszerítik, hogy teljes mértékben együttműködjön saját és családja érdekében. Néhányuk élhet a lehetőséggel, hogy munkájával kiváltsa magát, hiszen gazdája máris pénzt fektetett bele, megvette, ott az útiköltség, a ruházat, szállás és élelem, de ezek az összegek olyan magasak, s olyan nagy kamatot számolnak rá, hogy lehetetlenség megfizetni a szabadságot, az adósság pedig egyre nő. Néhányuknak saját erejükből sikerült megszökniük, de általában egy-egy rendőrségi razzia során fedezik fel, hogy emberkereskedők áldozatára bukkantak.
Szerbia több polgára esett már áldozatul az emberkereskedelemnek határon belül és kívül is, volt, akit egyik országból a másikba csak átszállítottak a határon, másokat pedig itt kényszerítettek rabszolgaságra. Szerbiában a 2006-os adatok szerint hatvankét áldozatról szereztek tudomást, ebből 34 kiskorú, 60 nő van közöttük, és 46 áldozat szerbiai állampolgárságú. 2007-ben hatvanan esetek áldozatul (51 nő és 7 férfi), közülük 26-an még nem töltötték be a tizennyolcadik életévüket, 48-an pedig szerbiai állampolgárok. Vajdaság területén több áldozatra is bukkantak, de magas azok száma, akik Újvidék, Zombor, Nagykikinda, Óbecse, Nagybecskerek területéről tűntek el, és Belgrádból, Nišből, Novi Pazarról, Loznicáról, Vranjéból, Kruševacról, Šabacról is többen eltűntek – tudtuk meg Biljana Zoranović-Avlijaštól, aki az emberkereskedelem áldozatainak védelmére létrehozott Koordinációs Szolgálat egyik szakembere.
Hazánkban a Belügyminisztérium, a Koordinációs Szolgálat és a civil szervezetek (Vöröskereszt, ASTRA) foglalkoznak az emberkereskedelem problémájával. Ha bebizonyosodik, hogy emberkereskedelem áldozatává vált személyre bukkannak és sikerül azonosítaniuk, a Koordinációs Központ, a Belügyminisztérium, a civil szervezetek és a nemzetközi migrációs szervezetek (IOM) viselnek gondot róla. Egy menhelyen kapnak szállást, ahol szakemberek segítségével megpróbálják őket testi, lelki és szellemi szinten is gyógyítani és visszavezetni a normális életbe.
A tájékoztatás elsősorban a szülők feladata, majd a pedagógusoké. Az ASTRA és a Vöröskereszt szakemberei már évek óta szerveznek emberkereskedelemről szóló előadásokat az általános és középiskolás fiatalok, valamint a tanárok számára, s nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre és a tájékoztatásra. Konkrét példákkal próbálják tudatosítani a veszélyt és pontos útmutatást adni, mire kell figyelniük, ha például másik városban vagy külföldön akarnak majd munkát vállalni. Remélik, ha az előadás során a fiatalok nem is tudják felmérni a veszélyt, a megfelelő pillanatban majd felidéződnek bennük a hallottak és nem válnak áldozattá, mint sokan mások.
