Hallai Zoltán (Kecskés István)
Egyszer már volt tanácselnök, 1997–2001 között. Miért vállalta még egyszer ezt a csöppet sem könnyű tisztséget?
– A személyes indítékomat most nem taglalnám. Úgy éreztem, hogy az elmúlt nyolc év alatt éppen az oktatás és a kultúra területén nem történtek olyan jelentős események, amelyek öregbítették volna a településünk nevét. Másrészt, egyfajta elégedetlenséget tapasztaltam a társadalmi életben. Itt elsősorban az anyagi juttatások elosztására utalok. Már négy évvel ezelőtt is hangoztattam, hogy szükség volna egy átláthatóbb, objektív mércéken alapuló elosztási rendszert kidolgozni a civil szervezetek támogatására. Egy szabályzatot kellene erre kidolgozni, hogy az eszközök elosztása ne függjön a tanácsnak vagy a tanácselnöknek az adott szervezet iránti szimpátiájától. Vagyis, a helyi közösségnek legyen egy következetes oktatási, kultúr-, vagy sport-politikája, és hogy hosszútávon lefektessük: mit is akar a helyi közösség. Rövidesen összehívom a civil szervezetek képviselőit, amelyek a helyi közösség támogatását igénylik, hogy közösen kidolgozzunk egy szabályzatot. El kell készítenünk a falu fejlesztési tervét is, amely eddig nem létezett.
Manapság, különösen a gazdasági válság árnyékában, ellehetetlenülhet a több mint húsz muzslyai civil szervezet munkája.
– A támogatást négy síkon próbáljuk majd biztosítani. A 2009-es év végéig érvényben van a helyi járulék, továbbá képviselőink vannak a községben, a tartományban és a köztársaságban is. Mivel az év végén lejár a helyi járulék és nem biztos, hogy kiszavazzák a meghosszabbítását, ezért fel kell készülnünk erre is. Ezért a Teleház keretében serkenteni fogjuk a civil szervezeteket a pályázatok írására.
Amióta Nagybecskerek városi státust kapott, azóta folynak a találgatások akörül, hogy mely falvaknak, területnek van esélye arra, hogy községi rangot kapjon. Az ehhez szükséges egyik alapfeltételt, vagyis azt, hogy legalább tízezer lakossal rendelkező területről legyen szó, teljesíti Muzslya, Lukácsfalva és Erzsébetlak.
– Miután meghatározzuk a tanácstagok feladatköreit, akkor ez irányban tárgyalásokat kezdünk a két szomszédos faluval, amelyekkel területileg is egységet alkothatnának. Községként pedig nyilván könnyebb volna érvényesíteni a közvállalatok munkájához kötődő igényeinket, rendezni a megoldatlan problémáinkat, de beleszólásunk lenne az anyanyelven való tájékoztatás ügyébe és a Közép-Bánátban élő magyarság sok más gondját-baját is könnyebben orvosolhatnánk.
